2017. július 25. 23:13 - supermario4ever

Moon Buggy (Commodore Plus/4)

Megjelenés: 1985
Fejlesztő: Anirog Software
Kiadó: Anirog Software
Műfaj: Lövöldözős
Játékos: 1 játékos

Platform
commodore_plus4_logo.jpg

Most rendhagyó módon egy olyan játék tesztje következik, mely nem Nintendo konzolra jelent meg. Egy olyan játékot szeretnék bemutatni, ami a nagy Nintendo-őrület előtt belevitt engem egyáltalán a videojátékozásba, amikor még nagyon kicsi voltam. Ez a Moon Buggy volt, mely Commodore 16-ra jelent meg, de Commodore Plus/4-en is játszható volt, nekünk ilyenünk volt.

moon_buggy_ii.pngEz egy akció-lövöldözős játék, melyben egy holdjárót irányítunk. Konkrét célja nincs a játéknak, csak hogy végigmenjünk egy akadálypályán. Ez a pálya öt részre van felosztva, ezek fokozatosan nehezednek. Az akadályokkal két dolgot tudunk csinálni. Átugrani őket (szakadékok), vagy lelőni (különböző sziklák, idegenek vagy tankok). Kétféle módon tudjuk irányítani a járművünket: Joystickkal vagy a billentyűzettel. Ha jobbra irányítjuk a Joystickot, akkor gyorsítunk, de van olyan, amikor lassítani kell, azt a balra irányítással tudjuk elérni. Ha felfele visszük, akkor tudunk ugrani. Valamint a ravasz gomb megnyomásával tudunk lőni. Érdekesség, hogy ha gyorsan megyünk, akkor lassabban, kevesebbet lövünk, míg ha lassan, akkor gyorsabban, többet. És nemcsak előre lő, hanem felfele is szállnak lövedékek, ezzel azokat az idegen lényeket tudjuk a magasban kilőni, akik lövedékeikkel akadályozzák utunkat. A játék életeket számol, alapból 5 élettel indulunk. Ha kilőnek minket, akadálynak ütközünk, vagy szakadékba esünk, akkor gépünk felrobban, elvesztünk egy életet. Fent az idegenek nemcsak lövedékeket lőnek ránk, hanem üstökösök is szállnak le a magasból. Ezek földet érve krátert fúrnak a földbe, melyet szintén át kell ugrani.

moon_buggy_iii.pngA pálya öt részből áll, fokozatosan nehezedik a játék. Az első részben még csak sziklákat kell lelődni, lövedékeket kikerülni, szakadékokat átugrani, de fokozatosan jönnek az újabb ellenségek, pályaelemek, melyek nehezítik a dolgunkat. A pályák „nehézségi szintjét” színekkel is jelzi a gép, a talaj színe váltakozik. Az első része piros, másodiknál kék, a harmadik rész zöld, a negyedik lila, és aztán visszavált pirosra. A vége már nagyon nehéz, a játékot összességében nehéznek titulálják, de nem lehet annyira vészes, ha 5-6 évesen néhányszor végig tudtam vinni. És miután végigvittük, az egész játék kezdődik elölről, csak akkor a talaj nem piros lesz, hanem kék. Ami külön érdekessé tette számomra a játékot, hogy nemcsak a talaj színéből tudhatjuk, hogy épp hol tartunk, hanem be vannak jelölve az ABC betűivel is. Ez nekem rettenetesen tetszett, hozzájárult ahhoz, hogy megtanuljam a betűket, mielőtt iskolába mentem. Az angol ABC 25 betűjét láthatjuk, a Z betűnek már nem maradt hely. Az Y-nal van vége a játéknak.

moon_buggy_v.pngÉrdemes kipróbálni, ha másképp nem, emulátoron a játékot, mert mai szemmel is azt mondom, hogy nagyon jóra sikeredett, és kellő kihívást nyújt. A grafika akkori szemmel nézve kifejezetten jóra sikeredett. A különböző háttérelemek színesítik a pályát (itt jegyzem meg, hogy a háttérben mindig a következő pálya látható), és csodálkozom azon, hogy a Commodore Plus/4 nagyon jól kezeli, ha sok ellenség mozog egyszerre (ez a NES-nek gondot okozott), komolyabban ritkán akad, vagy lassul a játék. Egyedül az mosolyogtat meg, hogy visszagondolok arra, hogy gyerekként a holdjárót kakasnak néztem, és azt gondoltam, hogy egy kakast irányítok. Az irányítás nagyon jóra is precízre sikeredett. A gyors reflexeket is be lehet vetni, nem okoz gondot a játéknak. Van olyan, hogy nagy szakadékot (krátert) csak úgy lehet átugrani, ha gyorsítunk, de földet érés után hirtelen lassítani kell, mert szorosan utána van a szikla, amit szét kell lőni. A játék mai szemmel gyorsan végigjátszható, de azzal, hogy mindig újra és újra kezdjük, gyakorlatilag végtelen a játék, addig mehetünk, amíg bírjuk élettel. Zene nincs, viszont a hangok rendkívül hangulatosak, és az egész játékban lehet érezni, hogy mitől volt jó a ’80-as években, a Nintendo nagy robbanása előtt videojátékosnak lenni. Volt inspiráció bőven játékfejlesztésre, programozásra.

cassette_cover.jpgGrafika: 8/10
Játszhatóság: 10/10
Szavatosság: 6/10
Kihívás: 8/10
Zene és hangok: 8/10
Hangulat: 10/10

+ Részletgazdag, kidolgozott grafika
+ Nagyon jó irányítás
+ Hangulatos hanghatások
+ Kellőképpen nehéz
- Talán túl rövid

87%

Címkék: teszt Moon Buggy
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://sm4e86.blog.hu/api/trackback/id/tr5212690663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.