Az első Hayashibara Megumi album

2017. február 13. - supermario4ever

Nagyon rég nem vettem Hayashibara Megumi CD-t. Élek a gyanúperrel, hogy Japánban jól tudják, hogy az énekesnő, seiyuu szülőhazáján kívül is híres és közkedvelt, így az utóbbi években Megumi albumok ilyen öt számjegyű összegekért (forintban) vannak az eBay-en például. De máshol sem olcsóbb. Aztán úgy eszembe jutott magamban, hogy már lassan egy éve nem vettem japán CD-t, és nem szeretném, ha 365 nap eltelne úgy, hogy nincs új kiadvány a birtokomban. Különösképp, akit szeretek, hiszen más japán előadó CD-je, akinek zenéjében nem vagyok érdekelt, annak ugyanannyit ér nálam a lemeze, mint bármelyik nyugati CD, amelyikre rá sem nézek.

Először egy Okui Masami albumra gondoltam, meglepve láttam, hogy eléggé olcsón lehet most CD-ket venni egy eladótól. Csak látom, hogy egyikhez sincs obi. Obi az a külső papír, amivel csomagolják a lemezt, bal oldalt található, azon van az album vagy kislemez kapcsán egyéb információk. A Masami Life volt az, ami először megfogott (és nincs meg). Nem kifejezetten kedvencem ez az album, de olyan jópofa képek vannak a borítón az énekesnőről, hogy már külön ezért is megvenném, nemcsak azért, hogy teljesebb legyen az Okui Masami gyűjtemény. Meg akartam kérdezni az eladót, hogy van-e hozzá az a külső papír, de valamiért az eBay nem engedett kérdezni. Olyasmit írt, hogy az eladó nem válaszol a kérdésekre... Volt egy olyan gondolatom, hogy eléggé rosszul beszél angolul (ahogy a japánok nagy része szokott), és ezért nem vállalja, hogy üzenetekre válaszoljon. Ezt sajnálom, mert sok jó CD-je van olcsón. Illetve ott volt még a Her-Day album is, ami szintén elgondolkodtatott. Mivel az album egy külső papírtokban volt, ezért úgy tudom, hogy ehhez nincs is obi. De azért szétnéztem még, hogy találok-e más CD-t, ami érdekelhet. Amikor rákerestem a Hayashibara Megumi CD-kre, akkor teljesen meglepődtem, hogy az első albuma, a Half and, Half album is van tőle eladóban, ráadásul a limitált kiadásban. Ezen már nem hezitáltam. Ma meg is jött.

004_1.JPGAmióta ismerem ezt az albumot, mindig is egyedi volt számomra, mert úgy voltam vele, hogy az első album az mindig különleges, megmutatja, honnan gyökerezik az előadó stílusa, hogy hol kezdte. 2008 szeptemberében hallgattam meg először ezt az albumot és úgy voltam vele, hogy jó, hallatszik, hogy nem egy művészi kiadvány, technika tekintetében sok hiányosságot szenved Hayashibara Megumi hangja, mégis szívesen hallgatom, mert a gondtalan fiatal éveket juttatja eszembe. A dalok döntő többsége kellemes, oldott, nem akar feltétlen nagyot mondani, csak élvezi a fiatalságot. Ez gondolom részint azért is van, mert tényleg bár az énekhang megvan, azt azért lehet hallani, hogy hiányzott még az, hogy szépen énekeljen, mindeközben ötvözze a technikai tudást a spontán énekhanggal.

Később lett elérhető interneten a borító, kíváncsi voltam, hogy milyen képek vannak benne, azt meglepődtem, hogy külön van papíron a szöveg, a borító pedig egy fotóalbum.

005.JPGEzt a fotókönyv dolgát a második albumról megoldják. Minden egyes Hayashibara Megumi stúdióalbumnak van limitált kiadása, és később úgy csinálták, hogy a doboz vastagabb, mert csatoltak hozzá külön egy fotókönyvet is. Ezekben nagyon sok kép van az énekesnőről, szinte mindenféle. Művésziek, spontának, pózolósak, mosolygósak, és ami még nem jut az eszembe. Az azért látszott, hogy az első albumnál is komolyan tervezett a King Records az énekesnővel, hogy már ennek az albumnak is van egy limitált kiadása. Csak itt még a belső borítóban vannak a képek, a szöveg és a főbb információk a zenekarról külön papíron voltak.

Külön személyes sztorim van a borítón található képekről. 2009 nyarán jutottak el hozzám a képek, és júliusban MSN-en felvetettem a baráti körömben, hogy mi lenne, ha ugyanezeket a képeket megcsinálnánk velem? Megmutattam nekik a képeket, és az egyik srác valami lehetetlen ötletnek tartotta, hogy olyan képek készüljenek rólam, és teljesen abszurd módon figurázta ki az ötletemet. Meg is találtam ezt az írást, ezeket írta:

és te ilyen képeket akarsz magadról?
na de attila...

Na jó nem olyat, hogy sminkelem magam.
Ezzel azt "híresztelném" magamról, hogy én is ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, nem pedig sztár.

magam előtt látom ahogy attila is egy esőkabátban fekszik egy napozóágyon és bagszi valahonnan fentről fényképezi
brrr
vagy attila egy virág előtt szívecskés pólóba telefonál
és csirkés köténybe főzőcskézik...
biztos ezt akarjátok?

igen. XDD
sírok.
a nevetéstől.
De nem egészen így.
Figyelj.
Férfiasabban.

én remegek...a félelemtől...úgyhogy ha meg is valósulna...ezeket a képeket jól zárjátok el az utókornak...szenvedjenek ők

Tisztába voltam én mindig is a nemi identitásommal, úgy képzeltem el ezt annak idején, hogy az albumon szereplő képeknek a "férfi-változatát" készítem el. Ezen most is sírok a nevetéstől. Főleg azért, mert mostani fejjel már én is képtelenségnek tartom, de mondjuk rá, hogy fiatalkori buliság lett volna. Illetve elkészült jó néhány kép, de ezek olyannyira el vannak zárva, hogy én magam sem tudom, hogy hol vannak. 2009. augusztus 22-23-án a 2009-es nyári AnimeCon két napja között az egyik barátomnál aludtam, és végül ő bevállalta, hogy megcsináltunk néhány képet, de a kivitelezés tényleg borzasztó lett, már akkor is láttam, de poénnak jó volt. De ez az emlék nagyon felértékeli bennem az első Hayashibara Megumi albumot.

Ilyen képet is csináltam pluszban:

006_1.JPGMert hát semmi nem ér fel az eredeti CD hallgatásával. Amúgy 6 USD volt az album, és tényleg ahhoz képest, hogy nagyon ritka, semmiség volt ez az ár érte. Nagyon nagyra becsülöm, hogy megvan ez a CD. És nagyon jó állapotban van. Valami olyasmi, mintha az eladó annak idején, 1991-ben megvette volna a CD-t, hallgatta egy néhányszor, azon túl nagyon vigyázott rá. Mert teljesen újszerű állapotban van a borító, a lemez tökéletesen karcmentes. Mintha 1991 lenne, és most vettem volna meg a boltban a CD-t.

Évértékelés 2016

2016. december 31. - supermario4ever

Véget ért ez az év is. Többektől is olvastam, hogy alig várják, hogy véget érjen ez az év. Nem vagyok híve ennek a gondolkodásnak, egyre inkább tudatosodik bennem, hogy mindent meg kell élni olyannak, amilyen. Nekem is nagyon nehéz volt az idei év, de soha nem gondoltam arra, hogy véget akarok vetni ennek az évnek. Kezdem tényleg érezni azt, hogy ha a hibákból tanulva tudok fejlődni, akkor ez egy nagyon jó és hasznos év volt. Főleg, hogy a következő év lesz az 1997-es év 20. évfordulója, ami gyerekkorom egyik legmenőbb éve volt. Ezt csak úgy lehet megünnepelni, ha mindent megteszek azért, hogy a 2017-es év mindennél jobb legyen. Legyen mindenkinek olyan az új éve, amilyennek eltervezte.

És akkor lássuk az idei évre is a Last.fm-es összegzést. Továbbra is ez a kedvenc közösségi oldalam, pont ma beszéltem erről Roninak, mondtam neki, hogy a zenei ízlésemmel többet mutatok magamból, mint bármi mással. Például untig posztolgatnék Facebook-ra mindenféle marhaságot. Mivel a zene nálam is kiemelkedő szerepet játszik életemben, ezért az, hogy éppen milyen zenét hallgatok, vagy hogy kik dominálnak nálam, az többet elárul rólam, mint bármi más. Idénre is vannak szép statisztikák. Idén 20.442 alkalommal hallgattam zenét Last.fm-en (ebben nyilván nincs benne az, amit CD-n hallgatok, vagy rádiót, de ez is nagyon szép arány. 2009 óta vagyok regisztrált tagja a Last.fm-nek, azóta ez a szám a második legtöbb éves lebontásban. Ennél több csak 2010-ben volt, akkor 20.513, de a harmadik legtöbb 2013-ban csak 16.593 volt, úgyhogy ez a szám nagyon jó. Ennyire szeretek statisztikákat böngészni, főleg, amiket én kreálok. Hiszen ebben biztos, hogy minden úgy van, mint a valóságban. Lássuk a számokat előadókra lebontva.

Top 10 Előadó 2016

  1. Hayashibara Megumi (4.303)
  2. Yonekura Chihiro (2.125)
  3. Okui Masami (2.101)
  4. Suara (1.484)
  5. JAM Project (1.143)
  6. HIRO-X (1.010)
  7. Pa-Dö-Dő (632)
  8. Nox (469)
  9. Kimeru (409)
  10. Uehara Rena (408)

Idén elmaradt a Hayashibara Megumi, Okui Masami 1-2 (ahogy a Forma 1-ben mondják, amikor a Mercedes-ről beszélnek), de csak kevéssel maradt el Okui Masami. Még tavaly év végén a BEST OF CHIHIROX II válogatásalbum hatására nagyon felfedeztem magamnak Yonekura Chihirót, és rájöttem, hogy sokkal több dal van tőle, amit kifejezetten kellemes hallgatni tőle. Így lett idén második.

És akkor lássuk az albumok és a kislemezek top 10-es hallgatottsági listáját idénre külön-külön

Top 10 Album 2016

  1. Hayashibara Megumi: Time Capsule (576)
  2. Okui Masami: Symbolic Bride (530)
  3. Yonekura Chihiro: BEST OF CHIHIROX II (521)
  4. Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIX (372)
  5. Suara: Koe (272)
  6. Suara: The Best ~Tie-Up Collection~ (225)
  7. Hayashibara Megumi: VINTAGE White (202)
  8. Hayashibara Megumi: Enfleurage (182)
  9. Suara: Utawarerumono Itsuwari no Kamen & Futari no Hakuoro Kashu (170)
  10. Republica: Speed Ballads (169)

Top 10 Kislemez 2016

  1. HIRO-X: THE MEANING OF TRUTH (377)
  2. Hayashibara Megumi: Usurahi Shinjuu (326)
  3. Suara: Amakakeru Hoshi (246)
  4. HIRO-X: future (215)
  5. Hayashibara Megumi: Sanhara ~Seinaru Chikara~ (181)
  6. Matsumoto Rica: XY&Z (173)
  7. HIRO-X: future -reboot version- (152)
  8. Kimeru: You got game? (145)
  9. HIRO-X: Driving Myself (118)
  10. Kimeru: OVERLAP (113)

Azért látszik, hogy kik dominálnak nálam, főleg az albumnál. A kislemeznél pedig az új felfedezettek domináltak, főleg HIRO-X-nek örülök, hogy megismertem. Csak 5 kislemeze van, de azokkal maradandót alkotott nálam. És végül itt van az idei legsikeresebb százas dallistám.

Top 10 dalok 2016

  1. Suara: Amakakeru Hoshi (160)
  2. Hayashibara Megumi: Usurahi Shinjuu OFF VOCAL VERSION (155)
  3. HIRO-X: THE MEANING OF TRUTH (139)
  4. Hayashibara Megumi: Usurahi Shinjuu (135)
  5. HIRO-X: future (126)
  6. HIRO-X: WITHOUT END (125)
  7. Matsumoto Rica: XY&Z (95)
  8. Suara: Kanashimi no Yoake Mae (85)
  9. Kimeru - You got game? (83)
  10. ALI PROJECT - Haramitsu Renge (82)
  11. Hayashibara Megumi - Dear Friends (77)
  12. Suara: Kachoufuugetsu (73)
  13. Matsumoto Rica: XY&Z ~OFF VOCAL~ (72)
  14. Hayashibara Megumi: Stay (68)
  15. Suara: Uruwashiki Sekai (67)
  16. Kimeru: OVERLAP (67)
  17. Wada Kouji: Seven (65)
  18. Suara: Nue Dori (64)
  19. Suara: Hikari (62)
  20. HIRO-X: WITHOUT END (Instrumental) (59)
  21. Yonekura Chihiro: Cheers!
  22. Hayashibara Megumi: Yume no Balloon
  23. Wada Kouji: The Biggest Dreamer
  24. Yonekura Chihiro: Sweet True Love
  25. HIRO-X: THE MEANING OF TRUTH (Instrumental)
  26. Okui Masami: Koi Suru Omoi
  27. HIRO-X: ANNIVERSARY
  28. HIRO-X: ANNIVERSARY ~Kakegae no Nai Kimi he~
  29. Hayashibara Megumi: Give a reason
  30. Okui Masami: Aoi Namida
  31. MILK: Sniper (Off Vocal Version)
  32. Yonekura Chihiro: Boku no Speed de
  33. Kimeru: CHAIN OF MIND
  34. HIRO-X: ANNIVERSARY ~Kakegae no Nai Kimi he~ (Original Karaoke)
  35. HIRO-X: Driving Myself
  36. HIRO-X: future (instrumental)
  37. Hayashibara Megumi: Happy Happy
  38. HIRO-X: Shiawase no Uta
  39. Yonekura Chihiro: Butterfly Kiss
  40. Suzuki Keiichi: Flying Man
  41. Bando Taro & Wakai Hajime: The Long Distance of Murder
  42. Sakai Mikio: Identity
  43. Kawai Eri: Madoromi no Rinne
  44. Hayashibara Megumi: Plenty of grit
  45. Okui Masami: Takarabako -TREASURE BOX-
  46. Okui Masami: Sora no Uta
  47. Yonekura Chihiro: FLAME
  48. Suzuki Keiichi: Snow Man
  49. Hayashibara Megumi: don't be discouraged
  50. Pa-Dö-Dő: Van még remény (Light Trance Mix)
  51. Yonekura Chihiro: Butterfly Kiss (Instrumental)
  52. Okui Masami: CHAOS LOVE
  53. Yonekura Chihiro: Return to myself
  54. Yonekura Chihiro: Cross
  55. Operatic Troupe: Lambada Ranma
  56. Hayashibara Megumi: raging waves
  57. Yonekura Chihiro: Sweet True Love (Off Vocal Version)
  58. Okui Masami: Hikari he ~I pray to be given~
  59. Okui Masami: Delusion
  60. Yonekura Chihiro: Heaven's Door
  61. Hayashibara Megumi: Over Soul
  62. MILK - Sniper
  63. Okui Masami: SYMBOLIC BRIDE ~Rebellion of Valkyrie~
  64. Suara: Yume ka Utsutsu ka
  65. angela: Kore, Natsu Matsuri
  66. Hayashibara Megumi: -Life-
  67. Yonekura Chihiro: FRIENDS
  68. Yonekura Chihiro: WILL
  69. Okui Masami: JOY
  70. Okui Masami: Just be conscious
  71. Republica: Luxury Cage
  72. Okui Masami: PLATONIC ~Luna~
  73. Okui Masami: Hikari no Hana
  74. Tsuda Akari: Izayoi DEPARTURE
  75. Yonekura Chihiro: Yakusoku no Basho he
  76. Yonekura Chihiro: Calling
  77. Hayashibara Megumi: MIDNIGHT BLUE
  78. Pa-Dö-Dő: Nálam szebbet soha többet
  79. Hayashibara Megumi: Touch and Go!!
  80. angela: Horizon (off vocal version)
  81. Uehara Rena: Todokanai Koi '13
  82. Hayashibara Megumi: Yakusoku Dayo
  83. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Sono he ~AYANAMI ver.~ (off vocal version)
  84. HIRO-X: Driving Myself (Instrumental)
  85. Okui Masami: FISSION
  86. Yonekura Chihiro: Tooku he (Instrumental)
  87. Okui Masami: Sei no Honoo
  88. Uehara Rena: closing '13
  89. Suara: Fly away -Oozora he-
  90. Hayashibara Megumi: Revolution
  91. angela: That's Halloween
  92. Yonekura Chihiro: Tooku he
  93. Hayashibara Megumi: brave heart
  94. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Get along
  95. Hayashibara Megumi: GO ALONG! GO AROUND!!
  96. Hoshi Soichiro: Shining Tears
  97. Wada Kouji: With The Will
  98. Okui Masami: Hikari he ~crossroads~
  99. Hayashibara Megumi: Niji Iro no Sneaker
  100. Hayashibara Megumi: Follow you, Follow me

A 2016-os év japán zenében

2016. december 28. - supermario4ever

Mivel ma van az év utolsó szerdai napja, ezért több jelenősebb japán zenei kiadvány már nem jelenik meg, így érdemes összegezni. Olyan sok kiadvány nem jelent meg idén a tavalyi évhez képest, de amik megjelentek, azok döntő többségében jók voltak, így az idei évre is készültek olyan dalok Japánban, amely által emlékezetes lesz az 2016-os év.

Essünk túl a nehezén. Az idei év legszomorúbb eseménye a Jpop iparban egyértelműen Wada Kouji halála volt áprilisban. Nem járja, hogy 42 évesen egy életében legendává vált énekes eltávozzon. Emlékére idén jobban előtérbe kerültek a Digimonos dalok, nemcsak a kislemezei, hanem az All of my mind stúdióalbuma, és a The Best Selection~Welcome Back! válogatásalbuma. Hiányzik nagyon, de az ő esetében rá lehet mondani, hogy dalaiban tovább él velünk, mert nagyon jó hallgatni őket. Csak milyen érdekes, hogy tényleg akkor kerül egy előadó, vagy bármilyen művész munkássága más meglátásba, amikor meghal. Ez általánosságban igaz, Wada Kouji is ugyanígy járt nálam. Valahogy most többet jelentenek nálam a Digimonos dalai, meg van néhány saját dal, ami nagyon jóra sikeredett.
Ami még rossz oldal, bár korántsem ennyire, hogy a JAM Project idén megjelentette eddigi legrosszabb Super Robot Wars kislemezét. Sehogy nem tudok megbarátkozni a Shining Storm ~Rekka no Gotoku~ single-lel, olyan unalmas, lapos, semmi nincs, ami kiemelné az átlagból. Azt az egyetlen egy szólamot tudom visszaidézni fejből, amikor Okui Masami énekli, hogy "Rekka no Gotoku" részt, de amúgy az egész dal annyira jelentéktelen, hogy azt el nem lehet mondani.

De van néhány pozitív esemény, megjelenés, amit érdemes kiemelni. A legpozitívabb meglepetést Suara hozta, az Utawarerumono: Itsuwari no Kamen & Futari no Hakuoro Kashu válogatásalbummal, ugyanis a 8. helyet érte el az Oricon lemezeladási listán, ezzel magasan a legjobb eredményt produkálta eddigi karrierje során. Majd fogok írni részletesen is az albumról, mert szívesen hallgatom, csak azért nem tetszik annyira, mert korán jelent meg. A Futari no Hakuoro széria zárja le az egész Utawarerumono történetet, a videojáték már megjelent, és nagyon várom, hogy amimében is látható legyen végre. Ugyanis sajátságosan zárták le az Itsuwari no Kamen-t, és érdekel, hogy mit hoznak ki a sztoriból. Viszont, mivel anime még nincs, ezért annak openingje és endingje még nem jelent meg, de már tudom, hogy Suara nagyot fog alakítani. A videojáték openingje (Hikari) és endingje (Uruwashiki Sekai) is igazán fantasztikusak lettek. A Hikari könnyed kis dal, pont ettől nagyon jó, mert oldott vidámságot hordoz magában. Az Uruwashiki Sekai pedig egy csodálatos. Suara még ennyi év után is meg tud érinteni, már én sem hiszem el. Az album két kiadásban jelent meg,a limitált kiadás egy Special Disc-kel jelent meg, mely az első Utawarerumono szériából tartalmaz dalokat. Ez is hiányos, ugyanis, csak a főbb dalokat tartalmazza, de kimaradt például a Towa ni, vagy a Kimi no Kawari, melyek a videojátékhoz köthetők. Több értelme lett volna egy komplett, nagy válogatásalbum megjelentetése, amikor kijön az anime, és azok dalaival együtt, és arra rátenni Uehara Rena: Yume no Tsuzuki dalát is, mely az OVA ending dala. De az, hogy F.I.X. Records és az AQUAPLUS kihozott egy Top 10-es helyezést egy kiadványukból, arra tényleg nem volt még példa, és fantasztikus eredmény. Csak legyen folytatása, és jelentessenek meg hasonló sikereket.

Okui Masami idén nem jelentetett meg a szólókarrierjében albumot, vagy kislemezt, de érdemes megemlíteni őt is, mert nemrég, karácsony előtt, tartott egy akusztikus koncertet. Ez egy egyszerűbb, szerényebb hangszerelésű koncert volt, még a dalok listája is nyilvános, amiket felénekelt:

  1. White Season
  2. Sanctuary
  3. Still Love
  4. Haitoku no KISS ~Love of a fallen angel~
  5. Iiwake
  6. PLATONIC
  7. Fuyu no Himawari
  8. Koi Suru Omoi
  9. I'd love you to touch me
  10. Boukensha
  11. Ajisai
  12. Rondo-revolution
  13. J
  14. ANGEL'S VOICE
  15. Sayonara
  16. Maria

Az utolsó két dal, amolyan "Encore", tehát visszatapsolás után énekelt dalok. A koncert különlegessége nemcsak az akusztikus hangszerelése (Unplugged) volt, amivel kellemes, családias hangulatot létesített, hanem az is, hogy néhány rajongó elsírta magát a dalok hallatán. Ez meglepte Okui Masami-t, írt róla a blogjában, hogy nem számított arra, hogy ilyen hatást fog kiváltani. Nincs min meglepődni. Okui Masami nem szeret a magánéletéről beszélni, és még régebben rájöttem, hogy azért nem, mert a dalaiban énekel önmagáról, ezáltal sokkal többet tudhatunk meg róla, mint akár egy önéletrajzi könyvből. A dalok alapján szinte biztosra vehető, hogy az énekesnő sokat megélt az életében érzelmi oldalról, ami által hitelesek és szívet megérintőek a balladái. Jó érzés hallani, hogy nemcsak én vagyok ezzel így. :)

Hayashibara Megumi pedig annál nagyobbat alakított a Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu animével. Maga az anime is nagyon jó lett, és Hayashibara-sama is nagyot alakított a könnyűvérű nővel, aki a végzet asszonyaként megpecsételte két srác barátságát. De persze az anime ennél többről szól, és hamarosan jön a második évad, méghozzá most januártól! Ami új Hayashibara Megumi kislemezt vetít elő. A megjelenése már biztos, addig is hallgassuk az Usurahi Shinjuu dalt, mely az első évad openingje. Igazán különlegesre sikeredett, Shiina Ringo a jazzes stílusával egyedi dalt adott Hayashibara Megumi repertoárjának.

Most, hogy kiemeltem az év fontosabb eseményeit, a japán azon részében, amiben érdekelt vagyok, jöjjenek listázva az idén megjelent albumok és kislemezek:

Január:

  • Január 20: Matsumoto Rica: XY&Z
  • Január 27: Suara: Amakakeru Hoshi

Február:

  • Február 3: Hayashibara Megumi: Usurahi Shinjuu
  • Február 3: Hayashibara Megumi: DUO
  • Február 10: JAM Project: Gekka

Március:

  • Március 30: Wada Kouji: Seven ~tri.Version~

Április:

  • Április 6: Chihara Minori: Innocent Age

Július:

  • Július 27: JAM Project: Shining Storm ~Rekka no Gotoku~
  • Július 27: Suara: Honoo no Tori (Digitális kislemez)

Augusztus:

  • Augusztus 24: ALI PROJECT: A-Kyuu Kagenrei
  • Augusztus 24: Kitadani Hiroshi to Kishidan: We Can!
  • Augusztus 31: angela: LOVE & CARNIVAL

Szeptember:

  • Szeptember 21: Suara: Hikari (Digitális kislemez)

Október:

  • Október 19: angela × fripSide: Boku wa Boku de Atte

November:

  • November 2: JAM Project BEST COLLECTION XII: THUNDERBIRD
  • November 2: JAM Project: The Brave
  • November 9: Suara: Utarerumono Itsuwari no Kamen & Futari no Hakuoro Kashu

December:

  • December 7: angela × fripSide: The end of escape

Princess: Mediterrán album vélemény

2016. december 27. - supermario4ever

001.JPGNem az a fajta vagyok, aki a télből a nyárba vágyik, szeretem megélni az adott évszakot a maga valójában. Viszont ez az album, amiről most írni fogok, október végén jelent meg, és hiába vannak rajta tüzes dalok, melyek inkább a nyarat idézik, a megjelenése miatt ilyentájt hallgattam annak idején, mert ezt az időszakot idézi bennem az album.

Ahogy írtam a Nox-ról, hogy mennyire szerettem őket, eszembe jutott, hogy a Princess nálam akkoriban ugyanazon a szinten volt. Sőt, a Princess és a Nox nálam ugyanúgy "egy levegővételre kimondott" együttes, mint sokaknak az Illés, Omega, Metro. A Princess is ugyanúgy 2002-ben debütált, és ugyanúgy sajátságos stílust hoztak be, azzal, hogy klasszikus zenét játszottak modern zenei alapokra. Az ötlet eszméletlen jó volt, nagyon népszerűek voltak, én is rengeteget hallgattam annak idején. Csak sajnos abban is megegyeznek, hogy már ők sem aktívak, pedig még nagyon sok potenciál lenne ebben a projektben is. Legalábbis el tudnék képzelni jónéhány zenét az ő feldolgozásukban. Úgyhogy két nagy találmány volt a magyar zenében az előző évtizedben: A Princess és a Nox. Ketten együtt valami fantasztikusat alkottak, és nemcsak az egyedi zenéjük miatt, hanem mert olyan dalokat, zenéket dolgoztak fel (igaz a Nox csak az első albumán), amik az alapműveltség részének számítanak, és ők ketten sokkal-sokkal érdekesebbé tették a klasszikus zenét és a népdalokat, mint bármelyik énektanár az iskolákban. Egyre többet hallgatom őket az utóbbi időkben, kell egy kis változatosság a japán zene mellett, és hatalmas élmény most is.

Nemcsak azért akarok most írni a Mediterrán albumról, mert ezekre az időkre emlékeztetnek, hanem azért is, mert ez a kedvenc albumum tőlük. Talán a dinamizmusa miatt, hiszen nem véletlen a cím. Elsősorban olasz és spanyol szerzemények vannak az albumon. Viszont ami érdekes, hogy nem a klasszikus zene dominál ezen az albumon, hanem különböző operák, operettek, aminek ugye egyik "őshazája" (ha lehet ezt mondani) Olaszország, Itália, hiszen nagyon sok színházi zenemű született ott. És arra gondoltam, hogy a Princess oly módon lehetne aktív, hogy ha nem is klasszikus zenét játszanának, hanem operákat. Egyáltalán nem vagyok a színházba járó egyén, azt  is megmondom őszintén, hogy teljesen érdektelen ez a téma számomra, de a Princess-től nagyon tetszenek ezek a feldolgozások, meghallgatnék jónéhány ilyen alkotást, biztos, hogy érdekessé tennék. Egyébként mivel érdektelen vagyok ebben a témában (őszintén bocsánat a klasszikus zene rajongóktól...), ezért főleg azok a zenék maradtak meg bennem, amik a Tom & Jerry-ben megszólaltak. Volt jónéhány ilyen, ami megszólalt a Princess-től is, és kifejezetten megmosolyogtató hallhatni annak tudatában, hogy bizonyos zenék vicces jelenetekben voltak hallhatók. Ennek az albumnak a kazettáját tartom nagy becsben, mert 2006 végén az utolsó kiadott kazetták között volt, ezután nem sokkal fejezték be a kazetták forgalmazását. Jó érzéssel tölt el, hogy az is megvan, főleg, mert az utolsó években kiadott kazetták (kb. 2003-2006 közöttiek) nagy ritkaságnak számítanak, mert ekkor már nagyon kevesen vettek kazettákat, ezért utólag vaterán, teszveszen, zsibvásáron sem nagyon lehet fellelni őket. Úgyhogy mint gyűjtemény darabjai is sokat jelentenek nekem, nemcsak azért, mert egy egy nagyszerű albumról van szó. Mert tényleg nagyon szeretem, azért, mert van rajta egy dal, aminek kevés a 10 pont, de lássuk őket.

  1. Figaro házassága: Nyitány - Azért egy klasszikus zenével kezdjük, hogy azért mégis. De nagy baj, hogy magáról a műről szinte semmit nem tudok? Csak mint Princess-dal tudom elemezni, és annak nagyon jó, hangulatosan indul az album. Arról azért gondoskodtak a Princess album esetében, hogy már az első dal erős legyen, így az egész album hangulatát rendesen megalapozzák. Ezt ennél az albumnál is megtették. 9/10
  2. Viva España! - Még szerencse hogy van a speciális karakterek között a spanyol nyelv hullámos n betűje, ami a mi "ny" betűnk. Ez az album, ahogy ez a dal is, azért nagyon kedves számomra, mert 2006 vége egy hihetetlen pozitív időszak volt számomra, és ezt egy ilyen pozitív hangulatú dallal megtoldani... Óriási hálával tartozok ezért az albumért, ez a dal is hangulatos, gyors, vért pezsdítő, a gitár sokat hozzátesz a hangulathoz. 9/10
  3. Olasz Mix - Három részletből áll ez a dal, mind a három tetszik, de főleg az első. Kellemes andalító. Az első résznek "Azzurro" a címe, aztán jön a "Volare, volare", ami egy Gipsy Kings dal. Érdekes változat, bele is illik a dal hangulatába, de összehasonlítva az eredetivel lassú. A harmadik része pedig a "Quando Quando", szintén jó ötlet volt. Kellemesen zárja le a dalt. 8/10
  4. Spanyol cigánytánc - Ahogy írtam korábban, külön csoportot alkotnak nálam azok a Princess által feljátszott klasszikus dalok, melyek a Tom & Jerry-ben is felhangzottak. Ez az első ilyen az albumon, a 9. évadban volt egy spanyol, torreádoros epizód. A dal elején hallható buzdítás hozzátesz a hangulathoz, és bizony erre a pörgős zenére táncra lehet perdülni. 8/10
  5. Brazil - Az egyik abszolút kedvencem az albumról, ennek a hangulata jön be a legjobban. Mindazonáltal, hogy tényleg idézi a brazil szamba hangulatát (most úgy beszélek, mint aki jártas a táncokban, pedig utálok táncolni ^^'), leginkább az a pozitív érzés, amit kelt bennem a dal, azért szeretem nagyon hallgatni. Rövid, de tartalmas, egy felesleges szólam nincs benne. 10/10
  6. Intro: Por Una Cabeza - Az album mélypontja ez a rövid kis szösszenet. Még csak nagyon azt sem lehet mondani, hogy bevezet a következő dal hangulatába, mert túl egyszerű a hangzás, így nem jön át az érzés. 5/10
  7. Por Una Cabeza - Pedig egy nagyon jó dalról van szó. Ez az album egyetlen lassú, lírai hangvételű dala. Kifejezetten jól is jön a sok pörgős dal után kicsit lazítani. A hangzás hihetetlenül kellemes, már-már andalító, nagyon jó érzést kelt. 9/10
  8. Tell Vilmos: Nyitány - Ez is olyan mű, amit nem az opera mivolta miatt ismerem, teljesen máshonnan. Először is 1994-ben ezzel a zenével indult a békécsabai helyi rádió, a Csaba Rádió, és sokáig ez volt a szignálja. A másik meg néhány éve a Bonduelle reklámzenéje volt, amihez nagyon ötletes szöveget írtak. A maga teljességében csak a Princess-től ismerem, örülök is, hogy felkerült az albumra. 8/10
  9. Traviata: Brindisi duett - Giuseppe Verdi operája, nálam viszont azon Princess dalok csoportjában tartozik, mely elhangzott a Tom & Jerry-ben. Ha jól emlékszem, valami komolyzenei koncerten keringőztek erre a zenére. Azóta is ez a jelenet jár a fejemben, valahányszor meghallom ezt a dalt. A Princess feldolgozásában pedig nagyon jó, ez is a lassabb dalok közé tartozik. 9/10
  10. Besame Mucho - Ennek a dalnak a történetére nagyon kíváncsi voltam, mert gyerekkoromban hallottam néhányszor valami Zámbó Jimmy-féle előadótól "Szeretném lázasan csókolni újra a szád" szöveggel. Ez valamiért nagyon belém égett, aminek egy haszna van: Amikor ezt a dalt hallgatom a Princess-től, mindig ilyen bolondos hanggal éneklem ezt a rövidke kis szöveget a saját szórakoztatásomra. Arra viszont nem emlékszem, hogy ennyire pörgős lenne, mint a Princess-től, nagyon jól tették az ütemes dobhangzással felpörgették. Nagyon jót tett a dalnak, a másik nagy kedvencem az albumról. 10/10
  11. Sevilla-i borbély: Nyitány - Az album leghosszabb dala, beleillik a hangulatába, ezért meghallgatom, de amúgy nem tetszik annyira. Ugyanakkor ez is a "Tom & Jerry-s zenék" csoportjának tagja, a végefele hallható egy zenei rész nagyon felgyorsítva, ahol Tom üldözi Jerry-t. Ha valami miatt tetszik a dal, akkor azért, mert nagyon tartalmas, minden egyes másodperce eseménydús. 7/10
  12. La Donna è Mobile - Verdi Rigoletto című operájának talán leghíresebb éneke, nem lehet nem ismerni. Ez is azon klasszikus operák közé tartozik, amit számtalaszor számtalan módon feldolgoztak. A Princess változatában nem jön át annyira az a férfiúi kétségbeesett érzés, hogy az asszony ingatag, inkább az album hangulatához igazították ezt a zenét, és egy pörgős számot hallhatunk. 8/10
  13. Nápolyi Mix - Ez is három részből áll, mint az olasz mix. Nem annyira gyors, mint a "párja", inkább azt lehet rá mondani, hogy megéli a mediterrán hangulat szépségét. Az első rész címe: Sorrento-i emlék. Sorrento egy város Észak-Olaszországban, a zene alapján elmondható, hogy igazán kellemes emlék köthető a helyhez. A második, az O Sole Mio is egy nagyon ismert klasszikus dal, amit nagyon sokan feldolgoztak már, a Princess-től is egy kellemes alkotás. A harmadik részlet címe Funiculi Funicula mind közül a legütemesebb. A három együtt fantasztikus mixet alkot, kiváló alkotás. 9/10
  14. Kardtánc - Egy kiemelkedő dal az albumról, hű a címhez, mehetne egy harc zenéjének. Ez a dal abból a szempontból is kilóg a sorból, hogy nem egy operában hallható, hanem egy örmény zeneszerző dala. Egy album utolsóelőtti dalának, mint egy tetőpont nagyon jó, ahol megvívják a mindent eldöntő, végső harcot. Nagyon hangulatos, jó ötlet volt betenni az albumba. 9/10
  15. Bahrein - És aztán jön a happy end? Ez az egyetlen olyan dal az albumon, ami saját szerzemény, méghozzá Czomba Imre keze munkája ez a dal. A Nox-nak is írt néhány különleges dalt, ez is arra sikeredett, konkrétan az összes albumon megjelent dalok közül ez sikerült a legjobbra. Már a legelső hallgatáskor felfigyeltem rá, azonnal megéreztem a hangulatát. Számomra ez a dal az ideális, tökéletes boldogságot érezteti, amiért egész életemben harcolok. Hihetetlen jó érzés hallani, szinte teljesen transzban vagyok. Akkor is jó hallgatni, amikor nem vagyok ebben az állapotban (sőt, igazából soha nem voltam ebben), de érzem, hogy útmutatást ad abban, hogy mit tegyek azért, hogy közelebb kerüljek ehhez a boldogsághoz. Ott jegyzem életemben valaha hallott legjobb dalok között, ahova csak a kiváltságosok kerülhetnek. 10/10

Így írva erről az albumról, és a dalokról, azt gondolom, hogy több énekórára lenne szükség az iskolákban, vagy olyan énektanárokra, akik szeretik tanítani azt, amit tanítanak. Néha komolyan szégyelltem magam, hogy egy-egy operáról nem tudok semmit, és csak itt hallottam belőlük zenét először. De hát erre is jó a Princess, hogy egy kicsit közelebb hozza a klasszikus zenét, még ha nem is lesznek tömegesen rajongói azok, akik ezeket a dalokat hallgatják, de legalább halljanak alapműveket. Ezért nagyon jó hallgatni az albumot, meg a személyes élmények miatt is. És a jó zene, az mindig jó zene marad, még 10 évvel megjelenése után is. Hálás vagyok ezért az albumért.

38/40

Nox: Karácsony album vélemény

2016. december 24. - supermario4ever

003_1.JPGEzen a karácsonyon ezzel az albummal szeretnék megemlékezni az ünnepekre. A Nox 2004-ben egy Mini-albummal (vagy EP, kinek hogy tetszik) jelentkezett, melyen 6 karácsonyi dal hallgató. Mindegyik nagyon szép, ez az album egyben elővetített némi változást. Az első két album népdalokat és a népi hangszerekkel ennek hangulatát idézte. A népi hangszerek ugyan megmaradtak, de a fantasy és a kaland, mint téma került előtérbe. Ennek előjelei hallhatók, így ez az album átmenetet képez.

Az album nagyon jó lett, még most is kellemes érzés hallgatni. A hat dal közül öt lassabb, inkább felemelkedett hangulatú, és egy pörgősebb van.

  1. A tél dala: Ez a személyes kedvencem az albumról. Ahogy a cím is utal rá, sokkal inkább a tél hangulatát idezi, annak szépségéről szól a szöveg. Sokan a nyárba vágynak a hideg évszakban, meg nem mozdulnak ki, mert hideg van, pedig a télnek is megvannak a maga szépségei. A fehér táj hangulata, a hóesés, a fehér karácsony... Kár, hogy utóbbi években nincs lehetőségünk ezt megélni az ünnepek alatt, de ez a csodálatos dal visszahozza az érzést. 10/10
  2. Nézz fel!: Mindenképpen érdekes a szöveg, érdemes odafigyelni. Csillagok képében énekel Szilvi arról, hogy milyen lehetne a világunk. Milyennek képzelik el a csillagok az életünket, akaratlanul is elgondolkodtat, hogy miért is ne lehetne tényleg ilyen a világunk? Ez a dal nem annyira felemelkedett hangulatú, mint az első, de mindenképp nagyon szép. Lassú és kellemes hallgatni. 8/10
  3. Eskü: Akár a második dalnak egyfajta folytatásaként is lehet értelmezni ezt a dalt, hiszen a változásnak bennünk kell, hogy elinduljon. Tegyünk esküt arra, hogy szívünk álmát valóra váltjuk. Szól az üzenet. Rendben van! Még ha a világ zord és kietlen, akkor is legyünk hűek magunkhoz. Eléggé elcsépelt összefoglalása a dalszövegnek, ez sokkal szebben meg van írva, és Szilvi erről hitelesen énekel. 9/10
  4. Szent Ünnep: A szöveg mondanivalója nagyban hasonlít az előzőéhez, csak mivel ez kifejezetten a karácsonyról szól, ezért idealistának mondható. Meg itt inkább a saját világunkról énekel, ami lehetne szép is, miért kellene, hogy sötét legyen? Az ünnepek alkalmából gyújtsunk lángot, énekeljünk, mindeközben gondoskodjunk arról, hogy ez a láng bennünk sose aludjon ki. 8/10
  5. Szeretetlánc: Na ez az igazi idealista dal, majdhogynem rá lehetne mondani, hogy nem is erről a világról szól, hanem valami képzeletbeli város (mondjuk, de bármi lehet), ahol minden szép és jó, mindenki szeret mindenkit. Ez az egyetlen pörgős dal az albumon, mondhatni vidám hangulattal ünnepli a szeretet létét. 8/10
  6. Hol volt, hol nem...: Szövegileg ez is a harmadik, negyedik dalokra emlékeztet. A bennünk lévő álmodozó, gyermeki énünkről énekel, ami mélyen bennünk van, csak a csalódottság, hogy nem olyan a világ, mint amilyen gyerekként elképzeltük, eltemette bennünk. Pedig lehetne olyan akár mi világunk, és máris minden sokkal szebb lenne. Nagyon szép dallal zárul az album, szinte inspirál arra, hogy ne hagyjuk, hogy elvegyék a csodát. 9/10

Ahogy írtam korábban a Bűvölet album kapcsán is, nekem elég nehéz egy Nox albumról írni, mert nem tudok róla változatosan írni. Az egy nagyon jó dolog, hogy egy album egy adott koncepció alapján készül, mert témát ad neki, de nem érzek olyan markáns különbséget az egyes dalok között, ezért írtam inkább a szövegről, mert úgy érzem, hogy a zenéről nem tudok változatosan írni. Nincs annyi tudásom, hogy szakmailag elemezzek egy zenét, ezért inkább a hangulatáról szoktam írni, illetve a hangszerelést szoktam analizálni laikus szemmel.
Itt is éreztem az elején, hogy nem nagyon tudok írni a dalokról. Meg is álltam, és kimondtam magamban hangosan, hogy nem tudok írni a dalokról. Elengedtem magamban a dolgot, és kis idő után jött a gondolat, hogy közelítsem meg máshonnan a dalokat. Így már sokkal jobban ment, és igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni. Kellemetlen, amikor írni akarok valamiről, de nem jutnak eszembe gondolatok.

De ez semmiképp nem az albumot minősíti, ezek csodálatos dalok. És annyira örülök, hogy a Nox része volt a magyar könnyűzenének. Nagy szükség volt a megújulásra. A '90-es években jó volt az a kifejezetten könnyed pop zene, ami jellemezte a magyar könnyűzenét, de azért azt sem lehetett a végtelenségig nyomatni. Szükség volt olyan zenére, ahol sokkal inkább az énektudás a valódi zene és a szöveg mondanivalója dominál. Szép karácsonyi albumot adtak ki 2004-ben, amit most is nagyon jó hallgatni.

37/40

Macskák Full HD-ben

2016. december 22. - supermario4ever

001_1.JPGNéha néztem a lehetőségeket, hogy meg tudom-e venni a Macskarisztokratákat Blu-rayen. Szinte mindig csak vaterán néztem, mert mivel tudtam, hogy már nem forgalmazzák a Disney klasszikusokat Blu-rayen, ezért azt gondoltam, hogy az üzletek már nem is forgalmazzák. Vaterán mindig 3.500 forint körül volt a Blu-ray, aztán a zsibvásáron volt nemrég 2.000 forint. Ez már egész jó ár, ezen már gondolkodtam, hogy ha lenne rá anyagi lehetőségem, akkor megvenném. De aztán találtam egy sokkal jobbat. Miért is nem gondoltam korábban, hogy a Media Markt webshopjában is lehet kapni, esetleg olcsóbban, mint bárhol máshol? Mert 1.600 forintért már rendben van, főleg úgy, hogy nem volt szállítási költség. Nem tudták gyorsan kihozni, vélhetőleg a karácsonyi roham miatt. De meglett, és amikor betettem a lejátszóba, nem akartam elhinni, hogy ennyire szép. És annak ellenére, hogy 1970-es a rajzfilm, nagyon szépen fel lett újítva. Erősek és élénkek a színek, a magyar szinkron is maradt a régi, egy apró változás van. Amikor a kiscicákat aludni viszik abban az elhagyatott házban a jazz-buli után, akkor a kiscicák még énekelnek a hangulat hatására. Toulouse "Oh yeah!" helyett "Bizony!"-t mond. Nem rossz dolog, a baj azzal van, hogy eléggé idegesítő stílusban teszi ezt, de minden másban tökéletes a rajzfilm, és jó vvolt nagy felbontásban látni a kedvenc Disney rajzfilmemet.

Most szerezzünk Disney Blu-ray-eket, amíg elérhetők, mert vélhetőleg ezeket már nem gyártják. Nézelődtem még a Media Markt webshopjában, ha vennék még Blu-ray-t akkor a Jégvarázsra és a Rontó Ralph-ra esne a választásom. Ezek nagyon szépek lehetnek Full HD-ben, és nem is annyira drágák. Ezekből kétféle Blu-ray kiadás van, az egyikben csak az egy lemez van, a másikban két lemez, a másik 3D-ben tartalmazza a filmet. Ezekre már nem tartok igényt, a 3D-s dolog már butaság, még a moziban sem szeretem. De a sima Blu-ray kiadás szép lenne.

Baby NES

2016. december 20. - supermario4ever

183.JPGTegnap megkaptam a Nintendo Classic Mini gépet. Nagyon örültem neki, viszont elég nehezen kaptam meg. Hogy mennyire kelendő gép, azt nagyon jól mutatja, hogy július 28-án rendeltem elő, azaz pár nappal azután, ahogy meghirdették, és több mint 1 hónappal a november 11-i megjelenés után kaptam meg. Ez azért alakult így, mert a Nintendo nagyon alábecsülte a várható keresletet, ezért jóval kevesebbet gyártott le belőlük, mint amekkora lett az érdeklődés feléje. És már azzal is csak a második körbe kerültem, hogy pár nappal az előrendelés bejelentése után rendeltem meg magamnak. A Konzolok Szervizéből rendeltem elő, mert amikor néztem a különböző konzolboltok webshopjait, akkor itt volt a legolcsóbb, ráadásul szállítási költség sem volt. Azt nem gondolom, hogy nagyon rosszul jártam volna, de az biztos, hogy többször rájuk kellett telefonálni, hogy mi a helyzet.

184.JPGDe aztán meglett. Az örömöm mondjuk így sem teljes, mert rendeltem hozzá controllert is, azt viszont nem tudták kiszállítani és elmondásuk szerint nem is kapnak. Na mondom, szépen vagyunk. A doboz nagyon tetszik. Hiányoznak az újkori konzolok dobozain hátoldalán levő játékajánló, ami itt megvan. Ettől nekem hangulatosabb a doboz. 30 játék van előretelepítve, ezek közül 12-ről van kép. Jónéhányan egyébként visszaéltek a konzol ritka mivoltával, ugyanis voltak azért, akik hozzájutottak már az első napon, közülük voltak, akik azonnal kitették eladásra az eredeti árnak akár a többszöröséért. Eredetileg 20.000 Forint az ára, volt aki "beérte" 30.000 forinttal, de aki 50.000 forintért próbálta eladni, na az igazi hiéna. Már a 30 ezer forintos ár miatt is nagyon morogtam, undorítónak tartom, hogy konzolos értelemben kiszolgáltatott helyzettel visszaélnek. A csúcs mégis a német eBay-en volt, ahol valaki €5.000-ért próbálta eladni. Másfél millióért valakinek? De erre az esetre is azt lehet mondani, hogy nem azzal van a baj, hogy valaki ebből hasznot húz, hanem hogy így is van rá vevő. Főleg, hogy a Nintendo megígérte, hogy normalizálja a keresletet januárra.

187.JPGDe amúgy a konzol tényleg elfér egy tenyérben. Aranyos ilyen kicsi méretben, egy controller jár mellé, plusz egy HDMI kábeli, valamint egy USB kábel, amivel áramhoz lehet kötni. Csak hálózati adaptert nem adtak hozzá, ezt mondjuk nem értem miért. Mondjuk van olyanom, sőt, kipróbáltam és működik úgy is, hogy csak az USB-t a PC-hez kötöm. Tehát onnan is veszi az áramot, bár a Nintendo ezt nem javasolja. Csak jó lett volna egy saját Nintendós, de az a lényeg, hogy így is működik Ez lehetne akár az új NES azoknak, akiknek volt a régi nagy gép, csak már nem működik, vagy már nincs is meg, esetleg soha nem is volt. Jó ötlet volt egy ilyet kiadni. Csak kár, hogy marad ez a 30 játék, ez később sem lesz bővítve. Nem nagyon akartam írni egyébként a Super Mario Nap posztjába, de jelen volt egy srác, aki programozó informatikusként tanul, ezen tudását használja a Nintendo 3DS-én, és úgy megokosította a kézikonzolját, hogy én is csak lestem, pedig egyáltalán nem tisztelem a hackelés semmilyen módját konzolon. Viszont ezen a NES Classic Mini gépen már nem lenne rossz egy ilyet megcsinálni. Ha egy ilyen gépre rákerülne az összes Európában kiadott NES játék, az azért szép lenne. Akkor lenne igazán olyan, hogy teljesen helyettesítené a régi NES-t. Sőt, majdhogynem az okosítást tartom még a kisebbik rossznak a fentebb írtakhoz képest.

188.JPG190.JPGElővettem a régi, nagy NES-t is összehasonlítási alapként is. Szignifikáns a különbség de jól néznek ki így egymáson. Egyébként a Mini NES kazettanyílását nem lehet kinyitni, az le van zárva. Erről is filozofáltak annak idején fórumokban, hogy azt vajon ki lehet-e nyitni, és ha igen, akkor miként lehet használni. Hát sehogy. Egyébként kitettem Facebook-ra ezeket a képeket, ugyanezzel a címmel, mint a blogpost címe, és hülyéskedtem azzal, hogy büszke szülő és kisded gyermeke. De amúgy tényleg olyan, így egymásra téve őket. A szülő (mindegy melyik, én például mindig az apukára asszociálok) rendesen megtette a magáét, rengeteget szolgált, nagyon sokat játszottunk vele, és bár még működik, de már elfáradt. Nyugdíjba vonul és átadja a helyét az utódjának.

191.JPGViszont sajnos igazak voltak azok a híresztelések, hogy a controller vezetéke nagyon rövid. Egy méter, ha megvan, így elég nehéz vele rendesen játszani. Viszont tökéletesen az előjének a másolata, még a gombnyomás is tökéletesen ugyanolyan. Az a poén, hogy még a Classic Controller és a Classic Controller Pro vezetékei is hosszabbak. Azért velük az összehasonlítás, mert ugyanolyan foglalata van, mint a Wii-s controllereknek. Ami nagy előny, mert rá lehet csatlakoztatni a Classic Controller-t, így ketten is lehet játszani a NES játékokat. Igazából ez logikus is, mert Nintendo azt hirdette, hogy a NES controllert csatlakoztathatjuk Wiimote-hoz, így akár ott is játszhatjuk a NES játékokat a klasszikus konzol felújított változatának controllerével. Ezzel a NES-érzetet akarták hirdetni. De mindenképp utánanézek a második NES controller lehetőségének, és ha akad, akkor rendelek magamnak egyet. Már csak a doboza miatt is, annak is retro-külsejű doboza van.

193.JPGÉs akkor kapcsoljuk be. A menü nagyon szép, Full HD-s, élénkek a színek. A játék megjelenítésénél három lehetőségünk van. Lehet 4:3-as szélességgel játszani, vagy van CRT-filterrel, esetleg Pixel Perfect módon. A 4:3-as az eredeti szélesség, ahogy annak idején játszható volt. A CRT-filterre voltam nagyon kíváncsi, mert erre ígérték ugyanazt a megjelenítést, mint a régi, képcsöves TV-ken. Ez tényleg így van. Ennek lényege, hogy hozzáadja azokat a vonalakat, amik a régi TV-n is rajta voltak, és a színeket is kicsit "rontották". Reméltem, hogy így jobban átjön a régi játékok élménye, de a helyzet az, hogy mivel az eredeti felbontást nagyították fel Full HD-re, ezért a vonalak is nagyobbak, olyannyira, hogy már zavaróak a játékban, úgyhogy sajnos ez nem jött be. Pixel Perfect módban pedig az egyes pixeldarabkák tökéletesen négyzet alakúak, így a játékot úgy játszhatjuk, ahogy azt eredetileg megtervezték. Ezzel az a gond, hogy keskenyebbnek látszik minden, ugyanis a régi TV-n kicsit szélesebb a kép. Annak viszont örülök, hogy a menü szinte olyan lett, mint a Super Mario All-Stars-nál, ahogy azt reméltem, amikor beharangozták ezt a kis konzolt.

194.JPGTehát, maradtam a 4:3-as felbontásnál, így a legjobb. A képen talán nem jön át annyira, de amúgy nagyon szép a kép, a színek is erősek. Valószínűleg tényleg így nézne ki egy NES játék Full HD TV-n. Mindegyik játék 60 Hz-es, progresszív megjelenítésű. Ezt úgy oldották meg, hogy a játékok amerikai verziójúak. Európában a játékok 50 Hz-esen és váltott képsorosan jelentek meg, és mivel ez "butított" verzió, ezért ezt nem lehet visszacsinálni. Annyira nem vagyok műszaki zseni, hogy átlássam, hogy miért így jelent meg nálunk, vagy hogy Európában miért volt rosszabb a technológa, holott Amerikában ez nem volt probléma, már a kezdeti időktől létezett náluk a progresszív képmegjelenítés. De így csak az amerikai verziót lehet Full HD-s TV-n a lehető legjobb minőségben megjeleníteni. Igazából úgy gondolkodok erről a dologról, hogy a NES játékok amerikai verziói a felújított változatok, az európaiak pedig felidézik a klasszikus időket, azok még az új TV-n is úgy néznek ki, mintha a régi időkben játszanánk.

Nekem nagyon bejött ez a kis gépezet, és titkon remélem, hogy jön majd SNES mini meg N64 Mini, de akár GameCube Mini. Én biztos vevő lennék rá. A konzol hivatalos weboldala pedig nagyon feelinges lett.

BATarácsony és Super Mario nap

2016. december 20. - supermario4ever

Thunder meghívott a Békés Megyei Anime Társaság által szervezett BATarácsony nevű rendezvényre. Nem terveztem elmenni, és még akkor is gondolkodtam rajta, amikor meghívott, aztán úgy döntöttem, hogy mégis. Most szombaton volt, azon meglepődtem, hogy csak délután lesz, azt hittem, hogy egész nap bulizunk. De mondtam neki, hogy töltsük együtt az egész napot, ezért délelőttre áthívtam hozzám.

10.30-ra beszéltük meg a találkozót (elvileg) a Csaba Centerben a Media Markt bejárata előtt, de már 10 óra után rám telefonált, hogy hol vagyok. Csak akkor indultam el otthonról. Amikor megérkeztem, nem találtam a környéken sehol, ezért úgy döntöttem, hogy szétnézek a Media Markt-ban. Eszméletlen milyen rengetegen voltak, tényleg szinte megbolondul az emberiség karácsony előtt. Csak ne felejtsétek el, hogy a karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe, ezért a szereteté is. Ezt most úgy írtam, mintha tőzsgyökeres keresztény lennék, pedig isten óvjon tőle. Milyen stílusos megjegyzés. :D De akkor se őrüljenek meg az emberek, ha nem muszáj. Amikor kimegyek, vártam egy pár percet, aztán csak rátelefonáltam, hogy hol van, mert szerintem már maga sem tudja. De azért megtaláltuk egymást. Elsétáltuk hozzám, megpróbáltam elhívni a Super Mario napra, de hát neki nagyon drága Gyuláról az utazás. Nekem is csak a START klub kártya miatt lényegesen olcsóbb a megyeszékhelyből. Nálunk a Mario Kart 8-cal játszottunk, mert abból lesz a konzolverseny, és hogy nyerjek, gyakoroltunk. Egész jó volt, bár isten igazából annyira nem élvezem, mint akár csak a Mario Kart Wii-t. Néhány verseny után ebédet csináltam magamnak. Ő nem kért, ezért lefoglalta magát a YouTube-bal, meg a Crunchyroll-lal. Én a konyhában néztem meg a No. 6 anime 10. részét. Nagyon tetszik, de azért rendesen bekeményítettek, meg kell hagyni. Majd írok az animéről részletesen.

Ezután indultunk el. A Csabagyöngye Kulturális Központban volt a Békés Megyeiek rendezvénye, és nem voltam elragadtatva attól, hogy Thunder elmondása szerint őt 13.30-ra kérték, hogy jöjjön el, mert 14 órakor kezdődött, volt, de senki nem volt a közelben. Ki is derült, hogy rossz helyen várakozunk, mert az 1. emeleten voltunk. Mondjuk ez sem volt letisztázva (nekem legalábbis nem volt), hogy hol lesz, csak azért mentünk az 1. emeletre, mert szeptember végén a BATarashii (A Békés megyei anime rendezvény, con, buliság...) itt volt, és azt gondoltunk, hogy akkor most is itt gyűlünk össze. De csak táncóra volt ott. Lementünk a portára megkérdezni, hogy hol lesz, itt tudtuk meg, hogy a 3. emeleten. Felmentünk, de nem volt senki. Eléggé lassan jöttek az emberek, meg kiderült, hogy a kulcsot elvitte valaki, azt az embert is le kellett vadászni... Én meg nagyon fáradt voltam, ezért nem voltam beszédes / ismerkedős kedvemben. De hogy ne aludjak be, Tetriseztem. A klasszikus Game Boy-os Tetrisszel. Amikor előkerült a kulcs, kinyitották a termet, és lefoglaltuk az ablak felőli sor első padját. Eléggé tanterem-feelingje volt a teremnek. Amíg ők összepakoltak, addig Thunder beüzemelte a Wii U-t, de úgy, hogy nem volt TV-hez, projektorhoz kötve, hanem úgy játszottunk, hogy a GamePad-en láttunk mindent. Ő játszotta a táblacontrollerrel (GamePad), én pro controllerrel. Ő közben úgy helyezkedett el, hogy én is lássak mindent. Meg tudtuk oldani, és egész jót Mario Kart 8-aztunk.

Amikor rendben lett minden technikailag, egy animevetítéssel kezdtünk. A Békés Megyei Anime Társaság kéthetente tart vetítést különböző témájú animékből, én most voltam először (illetve a BATarashii-n is volt egy movie). De amit levetítettek... Egy karácsonyi OVA volt, Itsudatte My Santa volt a címe. Még kifejezetten jónak indult, egy pasi a főszereplő, akinek szülei egész életében rengeteget dolgoztak, ezért mindig egedül töltötte a karácsonyt. Mivel nem élte meg ennek varázsát, ezért nem hisz a mikulásban, a krampuszban, se senkiben, de megjelent neki egy lány, Mai, aki viszont nagyon hisz benne. Egészen összebarátkoznak a fiúval, gondoltam is, hogy utánanézek az OVA-nak, mert egyrészt tényleg jónak indult, másrészt meg magyar felirattal néztük, de az valami ritka igénytelen volt. Félregépelésekkel, helyesírási hibákkal megtűzdelt szövegek rontották az összhatást. Még azt sem bántam, hogy az elején ellőtték azt a poént, hogy a szerencsétlen srác neve Santa és december 24-én született, és a kiscsaj a földön heverve röhög rajta. De aztán maga az OVA is elrontotta magát, mert az első rész vége fele összevesznek, utána kibékül a fiú és a lány, a fiú megcsókolja őt, erre a lány mahou shoujo módjára átváltozik, és ilyen kislányos alkatból egy szexbomba "mikulásnő" lesz belőle akkora cicikkel és seggel, hogy talicska kell hozzájuk, hogy elbírja. Végem volt. Innestől lehajtottam a fejem, és elaludtam. Főleg azért, mert lenyomták a torkomon (meg nyilván a többiekén is) a második részt is. Köszöntem szépen... Sokkal értelmesebb karácsonyi special animék vannak, miért nem a Love Hina Christmas Special-jét vagy a Di Gi Charat Christmas special-jét vetítették? Vagy az volt korábban, és minden lehetőséget kilőve csak ez maradt. Én is kilőve éreztem magam amíg ment ez a szörnyűség. Nekem főleg azért szörnyűség, mert a főszereplő lány seiyuu-ja Hirano Aya, akivel úgy vagyok, mint Leea az ALI PROJECT-tel, vagyis már a nevére is ugrok. Az általam legjobban gyűlölt ismert japán személyiség, akiről az utóbbi időkben hála istennek keveset hallani. Volt valami botránya, ha jól tudom, és Japánban az a szokás, hogy ha valaki valami botrányt csinál, azzal megszüntet a kiadó minden szerződést, és pár évre visszavonultatja. A szigetországban erősen kötik az előadót a kiadó céggel, amelyikkel szerződésben van, ezért ők is szégyenbe kerülnek. Ez amúgy nagyon jó dolog, nem azért mert Hirano Aya is áldozat lett, hanem mert ott egy ismert ember felelősséggel tartozik a rajongói felé, és viselkedésével példát mutat. Nálunk is így kéne lennie, de amíg a bulvárban az a menő, aki összeveszik valakivel és hasonlók, addig ez nem lehetséges.

Miután lement a vetítés, a konzolt kötötték a projektorhoz, hátul meg rajzverseny volt az érdekelteknek. Jelentkezés után elindult a Mario Kart 8 verseny. Eléggé szerencsétlenül alakult az én versenyem, úgyhogy az első körben kiestem. Nincs gyakorlatom a 200cc-s versenyben, a Nintendo 64-es Yoshi's... valami (nem jut eszembe T_T) pályán is csak N64-en ismerem betéve. De különösebben nem bántam, mert nyertem egy "korán hazamenetelt", mert holnap 4-kor kell kelni, ezért nem maradtam sokáig. Én is vittem néhány Wii U-s cuccot, például a Pro controllert, az Thundernél maradt, mert kellett a versenyhez. Ő meg cserébe kölcsönadta a Super Mario Maker-t, mondja, csináljak Lernie-nek és ug-nak szivatós pályát. Értettem, főnök! Hazaérve megnéztem az Orange anime utolsó részét. Meglepett, hogy 37 perces. Szép volt a vége, meg írtam róla korábban, hogy nagyon tetszik, már-már idealista anime, de eléggé elcsépelt lett a vége. Ennek ellenére meghagytam a 10 pontot a My Anime List-en, mert néhány negatív véleménnyel ellentetében nekem tetszik az idealista, itt-ott melankolikus mivolta.

Super Mario Nap

Hazaérve készültem a holnapi napra, és igyekeztem mindent elintézni, hogy az éjjel a lehető legtöbbet aludjak, de csak nem jött álom a szememre éjfélig. Ennek ellenére hagytam, hogy az óra felkeltsen 4-kor, mert nagyon lelkes voltam. Jót sejtek. Gyorsan átnéztem, hogy nem felejtek-e itt valamit. 4.45-kor indultam el, a vonat 5.32-kor indult útjára. A vonatút rendben volt, most is animéket néztem telefonon. Most a Shounen animék voltak fókuszban. Nagyot nevettem magamban, mert szombaton beszéltem Thunder-nek a Shutsugeki! Machine Robo Rescue-ről, mondtam neki, hogy tűzoltós anime, gyerekek szuperhősök, robottal megmentik a világot. Ő meg felvetette, hogy biztosan macskát hoznak le a fáról. Eddig nem volt ilyen, de a vonaton pont macskát mentettek meg. :D Bár nem a fáról hozták le, hanem elkeveredett, és hazavitték a tulajdonosának. Valószínűleg sokaknak nem tetszene az anime, de nekem bejön. Szívesen nézek belőle egy-egy részt. Ezt az animét hagytam félbe, amikor megérkezett a vonat Pestre. Most nem szálltam át Szolnokon. A Corvin negyednél van a 10 Minutes bár, itt volt a Mario nap. Én voltam az első, aki megérkezett. Eleinte úgy voltam, hogy amíg várok a többiekre, addig befejezem a Machine Robo Rescue-t, de pont megjött bagszi és SakmaN, úgyhogy nem maradtam sokáig egyedül. El is kezdtünk kipakolni SakmaN kocsijából a cuccokat, de gyorsan meg kellett állnunk, mert a pultos csaj azzal fogadott minket, hogy lefújták a rendezvényt. Mégis ki szabotálná meg a bulit? O_O De telefonált azonnal, utánaérdeklődött, hogy mi a helyzet. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy félreértés történt, pakolhattunk be. Valami fantasztikus a helyiség, nagyon tágas, nagyon jól el tudtunk helyezkedni. Ideális akár nagyobb volumenű rendezvényekre is, mint akár a miénk. Minden gördülékenyen ment, az volt a nagyon jó, hogy mindennek találtunk ideális helyet: Elfért a projektor, a vászon, minden gépnek volt hely, a Mario DDR-nek is a jutott hely. Szinte túl szép is volt minden, ilyen rendezvény nem szokott komplikációk nélkül lezajlani. Minimum egy helykeresés, nyomorgás, vagy vita szokott lenni, de most semmi ilyesmi nem volt. Majdnem kész is lettünk 10 órára, mire megjöttek az első emberek.

És akkor kezdjük el. Nagyon menő volt a NES Classic Mini apró kis gépezet, amin 30 NES játékot lehet játszani. Nagy volt rá az igény amúgy egész nap, úgy tűnik, tényleg alábecsülte a Nintendo a keresletet a kis konzol iránt. De nem akartam kipróbálni, mert tudtam, hogy másnap megjön, ésotthon akartam a sajátommal játszani először. Megnéztem a StreetPass-okat, összegyűltek szépen. Meg már a kirakós darabkákból is nagyon kevés hiányzik. Aztán bagszival megnéztük a Dancing Stage: Mario Mix-et. Ez a Mario DDR Nintendo GameCube-ra. Jó dolog lenne ez, csak az egyetlen zene, amire lehet DDR-ezni, túl egyszerű volt, úgyhogy untam az egészet. Krisi okozott néhány derűs percet, amikor megjelent, látta, hogy zenére táncolunk, és idéz a Super Mario Bros. 3 rajzfilmből: "Az nem énekes. Hanem Kuksi, a sárkány!". Már el is rontottam a végét, annyira megnevettetett. Bagszira bíztam, hogy szerezze meg a Story Mode-ban a dalokat. Inkább továbbmentem, és néztem a Mario Kart 8 versenyt, meg játszottam retro játékokkal. Ezután tartott Lernie előadást a Mario játékok történetéről, ami jó lett volna, ha nem kb. 10 percben lett volna ledarálva az egész. Itt jött ki a rendezvény egyik nagy hibája. Sok új embert vártunk, viszont szinte csak veteránok jöttek, így nem tudták mások számára érdekessé tenni az előadást. Mert hát mi újat lehet mondani azoknak, akik Marióval nőttek fel? Rosszul volt meghirdetve az egész rendezvény. Azt gondolom, hogy kellett volna például posztert gyártani, és megkérni a bár tulajonosát, hogy ha lehetőség van rá, tegyék ki valahova. Ha nem az ajtóhoz, akkor valahol belül hirdetni. Lehet a Facebookon keresztül is okosan hirdetni, de nagy hibának tartom csak a közösségi oldalt egyetlen alternatívaként kezelni. Itt az volt a gond, hogy szinte csak a Nintendós csoporton belül volt hirdetve, így nem nagyon jutott el külsős emberekhez. Poszteren kívül nekem sem jut eszembe így hirtelen más lehetőség, hogy hirdessünk, de biztos, hogy vannak további lehetőségek.

Volt még egy GameCube, azon Mario Kart: Double Dash!! ment. Krisi hívta fel a figyelmemet arra, hogy csoda, hogy működik a Mario Kart, ugyanis rettenetesen karcos volt a lemez. Nem is figyeltem, de tényleg. O_O Keményen megkapta a magáét azalatt a 11 év alatt, amióta az enyém. Volt még egy Wii, Egy SNES, egy Nintendo 64, és még egy Wii U, ami nem a projektorhoz volt kötve. Valamint SakmaN hozott még egy Sega MegaDrive-ot, mert van neki egy orosz MD kazettája, amin 15 játék van egyben, többek között valami hamis Super Mario. Azt mondja, leesik az állunk, ha meglátjuk a játékot, mert egész jól néz ki. Hát a helyén maradt az enyém, mert azért eléggé csúnya lett. Super Mario All-Stars alapú, és feltételezésünk szerint valamelyik másik Sega játékot programozták át. Az eredeti Super Mario All-Stars... na attól leesik az állam, hogy 23 év után is ennyire szép. Amúgy volt még kiállítva négy New Nintendo 3DS, bennük Super Mario 3D Land, Mario Kart 7, Super Mario Maker for Nintendo 3DS és Mario Party: Star Rush. Ezek körül is szépen voltak emberek, viszont ami meglep, hogy a Wii Super Mario Galaxy 2-je szinte végig üresjáratban volt. Szegény Mariót, szinte sajnáltam, hogy ott aludt a pály közepén. ^^' A Nintendo 64-en legtöbbször a Mario Kart 64 és a Mario Party volt. Többen kérdezték a Super Mario 64-et, azzal nem tudtunk szolgálni sajnos. Super Nintendón pedig Super Mario World, Super Mario All-Stars és Super Mario World 2: Yoshi's Island ment. Ezek viszont népszerűek voltak. Amiket én hiányoltam azok a retro kézikonzolok. Lett volna hely egy Game Boy-nak egy Game Boy Color-nak, de még egy Game Boy Advance csomagnak is. Kellett volna hirdetni a régi hozdozható Mariókat is. A projektoron kivetített Wii U-n legtöbbször Mario Kart 8 ment, de amikor a laptop volt rákapcsolva, akkor Mario reklámok is videók mentek. A másik Wii U-n, ami nem volt kivetítve, azon Pokkén Tournament és Super Smash Bros. for Wii U volt. Itt is volt sor.

Csak akkor kellett Wii U-t cserélni, amikor Pokkén Tournament verseny volt, mert a másik gépen volt a megfelelő memória. Ez is érdekes volt, de akármennyire is szeretem a Pokémont ez most nem mozgatott meg. Inkább a fényképezőgépemmel jártam körbe a terepet. Büszkeséggel töltött el, hogy én voltam a fényképész. Ug szokott fényképezni rendezvényeken, de nem jó a fényképezőgépe, mobiltelefonnal meg azért csak nem lehet annyira jó minőségű képet csinálni. A fényképezőgépemmel lett felvéve Lernie előadása is. Szóval lement a Pokkén Tournament, aztán Krisi Super Mariós kvízversenye jött. Egész jó kérdéseket talált ki, volt egy-két nehéz, ami még engem is megfogott. A kvíz után segítettem én is javítani. 30 kérdés volt, senkinek nem sikerült a maximális pontszám, de igazi "holtverseny-áradat" (kreálom a magyar szavakat, bízzátok csak ide) volt. Három első helyezett volt 27 ponttal, a két második helyezett 26 pontot ért el, és volt két 25 pontos harmadik helyezett, úgyhogy megadták a módját. Bárcsak játszhattam volna. Nem lenne probléma a holtversennyel... Csak hát nemcsak azért nem nevezhettem, mert szervező vagyok, hanem mert előre láttam a kérdéseket, mert Krisi elküldte a Facebook szervezői csoportba, és ott átnéztük mindnyájan. Igazából egy kicsit pöröltem magamban, amiért leszavazták a zenekvízes ötletemet. Hiányzik nekem személy szerint. És lehetett is volna, mert pont az a réteg volt jelen, aki erre vevő lett volna, csak ezt nem tudtuk előre. Főleg azért, mert azt érzem, hogy fejlődött a beszélőkém, le tudnék vezetni egy zenekvízt, akár ötletesen is! Még az Adarna Karaoke alapján gondoltam ki, amikor még Tukeinon és Daki vezették a zenekvízt, és sokszor körmönfontan segítettek. Adnak is segítséget, meg nem is. Elgondolkodtam néhány játékon, és azt éreztem, hogy ilyet tudnék én is segíteni. De Tukitól a legviccesebbek az olyan jellegű "segítségek" voltak, mint például "Ezt az animét tegnap este fejeztem be, kifejezetten tetszett". Meg kell hagyni, óriási segítség volt. Akár egy-két ilyet is el lehet nyomatni poénból.

Ezután még két verseny volt, az egyik egy Super Maro Maker kihívás, az első világ négy pályáját kellett végigmenni, ki éri el a legmagasabb pontszámot? De annyian akartak jelentkezni, hogy le kellett rövidíteni egy pályára. De eredetileg én játszottam a négy pályán, és ug kommentálta az eseményeket, hogy lássák nagyjából az újak is, hogy kell játszani. Aztán jöttek a többiek, de már csak egy pályán. Pedig az utolsó, a három körös verseny nagyon ötletes volt. Ug kitalált egy olyan pályát, ahol az egyik óriás hallal versenyzünk víz alatt, ebből csinált egy három körös "versenyt". Azon nevettem magamban, amikor elértem a második kört, akkor ott volt egy kis elkerített rész, ahova nem mentem be. Itt mondta ug, hogy "aki olyan ügyes, és eljut ide, az megpihenhet a boxutcában" (nagy Forma 1 rajongó). Ebben a kis részben elrejtett egy gombát, de úgy, hogy egy ilyen zuhanó téglát tett rá. Ez olyan, hogy kicsit megrázkódik, majd leesik, utána kapjuk meg a gombát. És nagyjából annyi ideig rázkódik, míg a Forma 1-ben egy kerékcsere tart, úgyhogy hihetetlen ötletes volt. Szóval eleinte nem mentem oda, csak amikor ug említette, hogy ez egy "boxutca". Ja, hogy oda érdemes menni. Visszafordultam, és megszereztem a gombát. És még ezzel a kis bakival is a nagy Chip-Chip előtt értem be. De csak a második pálya maradt, itt kellett a lehető legtöbb pontot összegyűjteni. Itt egy kicsit hátrányban vannak azok, akik elsők között csinálták, mert a későbbiek elleshettek taktikákat. Aztán végül egy Super Mario Run verseny volt. Ami hasonlóképpen egy pályás kihívás volt, de itt érméket kellett gyűjteni. A Super Mario Run egy iPhone-on, iPad-en elérhető mobilos játék. Egyelőre csak iOS-en van jelen, várjuk az Androidos változatot is. Amúgy egy egészen jó játék, csak az a zavaró, hogy mindig kell az internet, hogy játszhassuk a játékot. Kellett is a verseny, mert amúgy nagyon kevesen próbálták ki a játékot. Itt az nyert, aki a legtöbb érmét gyűjtötte össze. Ekkor már annyira beszélhetnékem volt a mikrofonba, hogy odamentem bagszihoz, és állandóan akartam mondani, amikor lehetőség lett volna rá. Ugyanakkor azért volt olyan érzésem, mint abban a bizonyos L'art Pour L'art Társulat jelenetben, amikor azokat a műsorvezető-jelölteket mutatták be, akik nem jutottak tovább. Galla Miklós a félős bemondót játszotta el, aki mindentől megijedt maga körül. Nekem is volt olyan érzésem, hogy JAJ, MIKROFON! De azért egy-két félmondatra tellett.

És ezzel szinte véget is ért a nap. Be kellett fejezni, mert csak 17 óráig kaptuk a helyet. Hihetetlen jó nap volt, nagyon rég éreztem magam ennyire jól egy ilyen rendezvényen. Mondták is nekem többen, hogy nagyon jó volt, és jól érezték magukat. Én mondom nektek, szervezőként, segítőként ezek a visszajelzések a legnagyobb fizetségek. Voltak azért néhányan újak is, tőlük is jöttek visszajelzések. Kívánom, hogy mindenki élje át életében azt az örömöt, amit akkor éreztem. De egyszer minden mókának vége szakad, és pakolni kellett. Mindent úgy kellett hagyni, ahogy megkaptuk. Igaz, hogy régóta ismerjük egymást, de az is kiderült most, hogy csapatban is milyen jól tudunk együtt dolgozni. Mindenki talált magának munkát, senkit nem kellett noszogatni, hogy ugyan csinálja már. Így gyorsan kész lettünk, aztán indult is mindenki ki-ki a maga útjára. Lernie-vel mentem metróval, mondtam neki, hogysmint vannak a Nyugati Pályaudvaron a dolgok. Mivel jegyem volt, ezért nem tudtam megtenni azt, hogy kiszállok, és elvezetem, pedig idő lett volna rá.

Könnyes búcsú után a Keleti pályaudvar felé vettem az irányt. 19.10-kor indult a vonat, vagyis az utolsóval jöttem el, ami nem késő esti. Most is animéztem a vonaton. Elkezdtem a Tokyo Ghoul-t nézni, kíváncsi voltam, mire ez a nagy hype az anime körül. Hár, ritka egy undorító alkotás. Ilyen zombik, vámpírok, isszák a vért, eszik az emberi húst. Így is nagyon fáradt voltam, nem volt igényem még ilyen faszságokra is. Inkább a Mariós napról beszéljünk, mert annyira jól sikerült, hogy nagyon jó lenne egy folytatás. A visszajelzések alapján is, csak jobban kell hirdetni, és akkor annyi Nintendós lesz, hogy Magyarország európai nagyhatalom lesz.

Az általam készített képek itt megtekinthetők.

Macskarisztokraták díszdobozban

2016. december 14. - supermario4ever

008.JPGAz animekarácsonyon a Disney-s zenekvíz hatására leginkább a Macskarisztrokraták jutott az eszembe, hogy régen mennyire szerettem, és ha legalább ötvenszer nem láttam, akkor egyszer sem. Úgy döntöttem, hogy megveszem a díszdobozos kiadást, ha már a Tesco nagy Disney-vásárt tart. Igazából korábban láttam a Media Markt-ban sok Disney-klasszikust "egyen"-díszkiadásban, és akkor annyira lázba hozott, hogy úgy döntöttem, hogy megveszem mindet. Mármint természetesen mindegyikből egyet-egyet. De aztán elgondolkodtam magamban, hogy biztos, hogy akarom ezt? Sok Disney DVD-m van már, kell, hogy még egyszer megvegyem mindegyiket? Oda jutottam magamban, hogy nem. Főleg, hogy megfogadtam magamban, hogy DVD-k esetében mindegyikből az eredeti, első kiadást veszem meg. Ezalól egyedül a Macskarisztokraták a kivétel, mert ezt szeretem a legjobban. Egyébként sem vagyok annyira oda a Pro Videós Disney kiadványokért, mert fekete tokban vannak, szinte semmi extra, csak a maga egyszerűségében van jelen. Az InterCom volt az igazi.

Amúgy ezzel a kiadással korábban találkoztam már Angliában, ott még 2014-ben megjelent így újra az összes (ott tényleg az összes, a nálunk kevésbé ismertek is) Disney klasszikus, de nemcsak DVD-n, hanem Blu-ray-en. Emellett még az is tetszett, hogy sorszámozva voltak, aszerint, hgy hányadik a klasszikusok sorában. Például a Macskarisztokraták a 20. volt, akkor ez volt a "Disney Classics 20". Ha így jön át Magyarországra, akkor sokkal nagyobb eséllyel vettem volna meg a többit is. Sőt! Ha Blu-ray-en is megjelent volna, arra biztosan igent mondtam volna, hiszen ilyen díszdobozos kiadás nagyszerű lehetőség arra, hogy igényes borítóval megszerezzük a kedvenceinkből az összeset. A sorszámozás meg azért jó dolog, mert jobban megadja a "gyűjtemény-feelinget", azáltal, hogy növekvő számsorrendben egymás mellé lehet tenni, és azáltal, hogy egységesben kiadásban van meg, jobban érezteti a gyűjtemény-mivoltát a DVD-knek vagy a Blu-rayeknek. De aki figyeli a Disney kiadványokat, annak feltűnhetett, hogy nagyon híján vannak a Blu-rayeknek. Még régebben olvastam, hogy a Pro Videónak nem sikerült megegyezni a Disney kiadványok valami szerzői birtokosaival, nem emlékszem rá, hogy kikkel, de a lényeg az, hogy megszüntetik a Disney Blu-Rayek forgalmazását. Valószínűleg az eladások tekintetében voltak problémák, de arra is gondoltam, hogy a jogdíjak lehetnek elképesztő magasak, hiszen most ugyan olcsón hozzá lehet jutni Disney DVD-khez, de amióta Disney kiadványok voltak, mindig izgalmatlanul drágák voltak. A Macskarisztokratákra konkrétan emlészem, 1.800 forint volt videokazettán, ami 1994-1995 körül nagyon drágának számított. Ehhez képest manapság meg mi az a 900-1.000 forint a DVD-re?

010.JPGA Macskarisztokratákból összesen hatféle kiadványról tudok, ezek közül néhány azért már megvan:

  • Első kiadású videokazetta 1994-1995 körülről
  • Második kiadású videokazetta, amikor jöttek a DVD-k, újra kiadtak valamennyi Disney klasszikust videokazettán is.
  • Harmadik kiadás lenne akkor az első DVD változat, amit az előzőnél említettem.
  • Negyedik kiadás az úgynevezett aranygyűjtemény, amibe 20 Disney klasszikus tartozik. Ennek egyike a Macskarisztokraták
  • Ötödik kiadás az a DVD, amit most vettem meg.
  • Hatodik kiadás a Blu-ray.

Ezek közül az utolsónak van előjoga nálam, az élvez prioritást.

Nox: Bűvölet album vélemény

2016. december 14. - supermario4ever

003.JPGAz utóbbi időkben kicsit többet hallgatok magyar- és nyugati zenét, de csak oda jutok magamban, hogy megmaradok a japán zene mellett, mert sehol nem hallom azt a minőséget, amit megszoktam a kedvenc japán előadóimtól. De azért elővettem az egyik volt kedvenc magyar együttesemnek a Nox-nak néhány albumát, és most is nagyon jó hallgatni őket. Kicsit elmélkednék az együttesről, mielőtt kitérnék az albumra konkrétan

Hiányoznak. Sajnálom, hogy feloszlottak, ugyanakkor az a személyes gondolatom, hogy ez elkerülhetetlen volt. Sokáig fantasztikus volt, amit csináltak, ugye nagyon sikeresek voltak, viszont 2008-tól kezdtem érezni, hogy nem olyanok már, mint előtte. Az énekesnő, Szilvi is egyre nagyobb "elánnal" nyilatkozott, de ez kényszeresnek tűnt, mintha valamit el akarna rejteni, egyáltalán nem volt olyan, mint régen. Aztán 2009-ben ugye önmagában jelentette meg az együttes utolsó stúdióalbumát, ez már nem is érdekelt. Ami nagyon nagy változás nálam ahhoz képest, hogy mennyire szerettem őket. Sőt, a mai napig nem ismerem a Most! album dalait. Aztán történt az, hogy Szilvi hosszabb időt töltött el Ausztráliában, onnan visszatérve lett újra a régi, és jó volt újra hallani a nyilatkozatait. De el is mesélte, hogy milyen változásokon ment keresztül, és azt gondolom, hogy ekkor újra megalakulhatott volna az együttes, és akár zeneileg újra a régi fényében ragyogott volna. A népszerűség már kérdéses, mert általában bizonyos évre visszavonuló együttesek nem szokták megismételni a nagy sikerüket.

Biztos vagyok abban, hogy a változás egyik oka, hogy megtapasztalták az óriási népszerűség árnyoldalát is (és akkor finoman fejeztem ki magam), és nem tudták sokáig feldolgozni, a helyére tenni a dolgokat. De csak tippelek, nem vagyok nagy titkok tudója. Akármi is volt, az az igazság, hogy úgy vagyok az együttessel, hogy számomra az Örömvölgy album az utolsó, utána az Időntúl még elmegy, hallgatható, de lehetett már ott érezni, hogy nem olyanok, mint régen. És itt most nemcsak a zenére gondolok, mert az nyilvánvaló, hanem a szövegben is érződött. Pedig micsoda debütjük volt a népdal elektronikus zenére projekttel... Emlékszem még akkor 2002 augusztusában ismertem meg őket, amikor reklámozták a TV-ben az Örökség albumot. Ahogy felhangzott a Hej Dunáról... kezdetű népdal a maguk stílusában a népzenei elemeket keverve a modern eletronikus hangzással, a legelső pillanattól tudtam, hogy ők egy különleges együttes. Nem sokkal utána meg is vettem az Örökség albumot kazettán, és minden várakozásom bejött velük kapcsolatosan. Azonnal rajongójuk lettem, és amíg meg nem vettem CD-n is albumot, rengeteget hallgattam a kazettát.

És most hallgatva őket is azt mondom, hogy az előző évtized legjobb magyar együttese voltak, és akkora élmény hallgatni a dalaikat, mint annak idején, amikor aktuálisak voltak. Amit az Örökséggel elkezdtek az Bűvölettel folytatták, mi több, hatványozottan hozták azt, ami miatt megszerettem. Amint megszólalt a Százszor ölelj még című a rádiókban 2003 végén, tudtam, hogy valami fantasztikusat csináltak megint. Azonnal mentem is megvenni az albumot kazettán. Annyira ráfüggtem az új zenéjükre, hogy azonnal jött is a CD karácsonyi ajándékul. Amúgy nagyon érdekes, hogy most, ahogy újra hallgatom az albumot, nagyon erősen visszajött, hogy 2003 november-decemberében mennyit hallgattam. Olyan közelinek tűnik ez az idő, mintha legfeljebb 1-2 év telt volna csak el, és nem 13. Pedig 13 éves már az album. Szinte hihetetlen, és most is annyira élnek a dalok, mintha vadonatújak lennének. Nagyon jó ötlet volt áttérni saját dalokra népzenei elemekkel, és azzal is sokat lendítettek a minőségen, hogy élő lett a hangszerelés. Sokkal kevesebb az elektronikus hangzás, emellett a népi hangszerek mellett fókuszba került a gitár, és a dobok is. Egyetlen negatívuma van az albumnak, hogy mivel vélhetően nem tudták fejezzék ki magukat "népdalos" közegben, ezért van jónéhány kényszerrím a szövegben. Ez azt jelenti, hogy olyan szót írnak egy-egy sor végére, amivel rímel az előző sor, és ugyan illik a szövegbe, de inkább töltelékszó, bőven értelmes a szöveg nélkülük is. De amíg ez az egyetlen hibája egy albumnak, addig semmi baj nincs. Lássuk is a dalokat.

  1. Százszor ölelj még - Az albumot promotáló dal nagyon jól sikerült, konkrétan a legjobb választás volt, hogy bemutassák az albumot, ugyanis szövegileg és zeneileg ennek van a leginkább népzenei hangulata. Konkrétan olyan érzésem volt, mintha modern, XXI. századi népdalt hallgatnék, amit majd a jövőben ugyanúgy fognak tanulni és énekelni a gyerekek, mint mi, mondjuk a Hej Dunáról népdalt (hogy utaljak az első albumra). Ez valószínűleg nem lesz így, de nagyon jó dallal indul az album. 10/10
  2. Tűztánc - Nagy hatású dalt kétféle módon lehet írni. Vagy öntudatlanul, amikor valaki nem is tudja, hogy mekkora szerzeményt ír, aztán csak szembesül vele, hogy mennyire népszerű lett. Vagy lehet tudatosan, és akkor mindent beleadnak. Az utóbbit érzem ebben a dalban, mert nagyon erősen szól, majdhogynem felrobban a lejátszóban a lemez, ugyanakkor az előbbi "módszer" híve vagyok, mert jobban jelen van a spontaneitás, ezt a dalt mintha tudatosan akarták naggyá tenni. Amivel nincs is baj, mert nagyon jóra sikeredett, sőt, kifejezetten illenek a népi hangszerek a rockos hangzás mellé, de nem volt rám akkora hatással, mint amekkora erővel szól. De a dalszöveg nagyon jó, és a hangszerelés is tetszik. 8/10
  3. Szomorú angyal - A "sírva vigad a magyar" elméletét érzem ebben a dalban, legalábbis ennyire vidám szerelmi csalódásról nem hallottam még. Ezt a dalt pont a vidám hangulata miatt szeretem nagyon, és bár nyilván értem a szöveget, de a mondanivalója egyáltalán nem jön át. Mindazonáltal a népi hangszerek dominálnak, ezek kifejezetten emelik a hangulatot. Szokatlan számomra, hogy a zene és a dalszöveg egyáltalán nem passzol egymáshoz, ennek ellenére: 10/10
  4. Árny és fény - Ez volt a harmadik dal, amiből videoklip készült (a második később van az albumon), úgy önmagában nem vagyok elragadtatva tőle, de beleillik az album hangulatába, úgyhogy nem ugrom át. Mindnyájunkban ott élnek az angyalok és a démonok, de ha elég erősek vagyunk, létünk fény-oldala fog dominálni. Lényegében erről szól a dal. A zene melankolikus, lassú, nyugodt, kellemes hangzású. 7/10
  5. Bíborhajnal - A másik erősen "népdali stílusú" dal, szövegében sok a népdalokra jellemző képi világ. Emellett dominálnak a népi hangszerek, talán itt van a legjobban háttérbe szorítva az elektronikus gitár, a dob. Kifejezetten kedves dal a beteljesült szerelemről, de nekem túl egyszerű. 7/10
  6. A rózsavirág balladája - Már a címből is kitűnik, hogy ennek a dalnak a szövege is hasonlóan képi világgal él, mint az előző, csak ez nem a boldog szerelemről szól, hanem a megcsalt, véget ért szerelemről. A téma miatt ennek valamivel komolyabb a hangszerelése, bár zsebkendőért e dal esetében sem nyúlok, ahogy a harmadik dalnál sem. Meghallgatom, de különösebb hatással nincs rám. 7/10
  7. Védj meg! - De semmi vész, jön az album csúcspontja, ami a tetőfokára viszi a hangulatot. Hasonlóan erős hangzású dal, mint a második, de ez sokkal jobban bejön nekem, jobban átérzem az erőt, amit közvetít, de valószínűleg azért, mert szerelmes dal. Én is hasonlóképpen erősen élem meg a szerelmet, és tetszik, ahogy ebben a dalban énekel Szilvi a szerelemről, és az erős hangszereléssel is jobban tudok azonosulni. 10/10
  8. Vágyom a szerelem után - No, jók vagyunk, ismét egy szerelmes dal, csak ez inkább minőségében tetszik, nem azért, mert önmagamat hallom benne. Szép metaforák vannak a szövegben, a hangszerelés is nagyon jó lett. Ebben is több a népi hangszer, ettől olyan népdali hangzású a szöveg. 8/10
  9. Égen földön - A harmadik kedvenc dalom a hármas és a hetes dal után. Szerelmes mivolta miatt? Hát persze! Bár ez valamivel lágyabb, de az nagyon tetszik, hogy a refrénre mind az ének, mind a zene megerősödik, kihangsúlyozva az érzelmek erősségét. A könyörgés az, ami széppé teszi a szöveget. Védelmet kér a szerelmének, hogy vigyázzon rá az úr, amíg el nem éri őt. Ez a fajta aggódás, óvás, féltés erősebbé teszi a szerelmet, és Szilvi hitelesen adja át, ezért is tetszik ennyire. 10/10
  10. Ébredj fel! - Na ez a másik olyan erős dal, amivel nemigen tudok azonosulni. Videoklip is készült a dalból, az meglehetősen hatásosra sikeredett. Bár az tetszik, hogy nemcsak gitárral tették erőssé a hangzást, hanem a népi hangszerek is erősen jelen vannak, Szilvi is erősen énekel arról, hogy minden szépet és jót kíván nekünk. Meghallgatom, de számomra van hasonló hangzású dalból jobb is. 7/10
  11. Firesong - A Tűztánc angol nyelvű változata. A szöveget nagyon jól kitalálták, ritmikailag beleillik a dalba, és a jelentése is szinte ugyanaz, mint a magyar szövegé. Mivel a hangszerelés ugyanaz, ezért minden más ide is vonatkozik, amit a második számhoz írtam. 8/10
  12. Bűvölet - Nem is tudom, hogy mit vártam ide annak idején, amikor megismerkedtem az albummal, de arra emlékszem, hogy váratlanul ért a zongoraszóló, de azonnal megtetszett a dal. Ez egy instrumentális dal, nyugodt zongoraszólóval, lágy énekhanggal. Szép dallal zárul az album. 9/10

Igazából meg vagyok lepve azon, hogy így leírva és összegezve több dalt is lejjebb pontoztam, meg írás közben is többször elakadtam. Szerintem így is látszik, hogy itt-ott nem jöttek a gondolatok. Vannak olyan dalok, amiket hallgatok, meg szeretek, de nem tudok róla mit írni. Legtöbbször azért, mert úgy szeretem az adott dalt, amilyen, és nem érzem, hogy nagyon bármit is elemezni kell rajta. Csak hallgatni és élvezni kell. A másik ok, ami miatt néha nehéz, mert ez az album eléggé egységes, így több dal esetében ugyanazokat tudom írni, mint az előzőeknél. Szóismétléseket meg legalább annyira unalmas írni, mint amennyire olvasni. Igyekeztem azért tudásomhoz mértem a lehető legjobban összeírni a gondolataimat az albumról.

Egyébként az, hogy egy album egységes, az nemhogy nem hátrány, hanem előny. Ugyanis az egyik ok, ami miatt sajnálom, hogy hanyatlóban vannak a CD-k az, hogy mivel a dalok egy csoportban vannak, ezért lehetőség van "témát" adni neki, ami lehet zenei jellegű, vagy mondanivalóban függhetnek össze a dalok, nálam ez tesz egy albumot igazán tartalmassá. A gond inkább azzal van jelen esetben, hogy bár óriási fejlődés az első albumhoz képest, főleg zeneileg, de inkább azt gondolom, hogy ez egy "kísérletező"-album. Kipróbálták, milyen népdalokat lehet írni a XXI. században. Aztán ki tudja, milyen célból születtek meg ezek a dalok. Az biztos, hogy az album összértékelése magasabb lesz, mint a dalok átlagpontszáma. Azért, mert bár vannak olyan dalok, amik úgymond a "meghallgatom" kategóriába tartozik, de beleillenek az albumba, és a nagyon jó dalokat erősítik. Így alkot az album egy komplett egészet.

36/40

011.JPGMellesleg autogramkártyám is van. 2004 júniusában a Csaba Centerben koncerteztek, és annak végén osztogatták. Hogy mennyire szerettem őket, az jelzi, hogy még akkor is csaptam a tenyeremet nekik, amikor már nagyon fájt és csípett. Hatalmas élmény volt, nagyon átjött a hangulat. Ha jól emlékszem még élő is volt a koncert, volt néhány zenész. De jó érzésekkel gondolok vissza rá.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu