2017. augusztus 16. 09:30 - supermario4ever

Költözés

A blog átköltözött a supermario4ever.blog.hu oldalra, az új postok oda kerülnek ki. Ez egyelőre megmarad, hogy az érdekeltek értesüljenek róla, aztán elképzelhető, hogy törölve lesz ez a blog.

Szólj hozzá!
2017. augusztus 01. 23:12 - supermario4ever

Keddi Mario Kart 8 verseny kemény eredménnyel

Ahogy írtam, tervezek részt venni a keddi Mario Kart 8 bajnokságon, mely a "Keddi keménykedés" nevet kapta, ez meg is történt. A keddi verseny ötlete abból jött, hogy megemlítették többen is, hogy tárgyak nélkül igazán kihívás versenyezni (mert hogy ilyet be lehet állítani a Mario Kart 8-ban), hiszen jóval kevesebb szerepe van a szerencsének, annál nagyobb a valódi tudásnak, így kemény versenyekre lehet számítani. Ez ment is, úgy nézett ki, hogy bejön a dolog, csak aztán mégis váltottak, és kialakult a mai szabályrendszer, azaz a 200cc motortérfogat, frantic tárgyrendszer, így az egész verseny szellemisége 180°-ot fordult. Lényegében ki lehet jelenteni, hogy a valódi kemény bajnokságból átmentünk a szarkasztikus keménykedésbe, mint amikor valaki a semmire nagyfiúskodik. Tudtam, hogy mire vállalkozok, ezért írtam azt, hogy ha csak egyszer is meglesz az utolsóelőtti hely, akkor pezsgőt bontok. Az eredmény magáért beszél.

mario_kart_8_keddi_eredmeny_1.jpgSmileyhead hamar lelépett, rajta kívül mindenki - így én is - végig maradt, így tessék nézni a 25 pontos eredményemet, és az előtte levő 80 pontosat. No azért nem mentünk 25 versenyt, tehát lett volna alkalmam pezsgőt bontani (ha lenne itthon), de akkor is úgy kell elképzelni, hogy 2× voltam 6. helyen és 2× voltam 5. helyen, de amúgy végig-végig utolsó voltam, olyan is volt, hogy majdnem leköröztek.

Bár az az igazság, hogy valahol a keménykedés most is valódi keménykedés, ugyanis az, hogy ennyire rosszul szerepeltem, az részint azért is van, mert keveset játszottam 200cc-n. Annyit azért igen, hogy tudjam, hogy mifán terem a sebessége, meg a kanyart bevenni is rettenetesen nehéz. De nagyon rég játszottam 200cc-n, és sehogy nem tudtam ráérezni a kanyarokra. Sokszor leestem, így az esetek döntő többségében esélyem volt a jobb helyezésre. Még jobban "lelkesített" az a tény is, hogy a játék is legtöbbször azt a pályát sorsolta ki, amelyiket legkevésbé szerettem volna. Bár azért a végére hozott be néhány olyan pályát, amelyiket szerettem, például a Moo Moo Meadows vagy a Baby Park. Részemről az egész játék ilyen "legyintős" komolytalanság volt. Mert igazából reménykedtem egy olyanban is, amiről már írtam korábban, hogy a nagyon kemény csatában egymást fogják püfölni a többiek, ahogy érik, én meg valahol jobb helyezésbe érek be nevető harmadikként. Megmondom őszintén, nagyon meglepődtem, hogy Spidey egy játékot megnyert. Meg merem kockáztatni, hogy azt ezen az elven nyerte meg. Szerencse, hogy ez a játék csak 1 órás (ezért nem születtek most kiugróan magas pontszámok), korántsem biztos, hogy 2 órát bevállaltam volna. Én azt mondom, hogy maradjunk a pénteknél és a vasárnapnál, túlzottan lágy vagyok ehhez a versenyhez.

Címkék: Mario Kart 8
Szólj hozzá!
2017. július 31. 23:20 - supermario4ever

Teltházas vasárnapi verseny

Óriási élmény, hogy most is ilyen sokan játszanak Mario Kart 8 online meccset, vasárnap is végig legalább 10-en voltunk, de volt olyan, hogy 12-en is. Úgyhogy az eredmény igencsak szépen mutat.

mario_kart_8_vasarnapi_eredmeny_5.jpgDe hogy az isten verje meg, hogy nem vagyok képes összehozni az a nyavalyás 100 pontot. Néztem is: Múlt hét vasárnap 97, most pénteken 99, tegnap meg 98. Nehéz az élet, ha az ember a 100 pontra pályázik...

Most pontosan 8-kor mentem fel, egyből tudtam is játszani, csak most Mii Tibivel rakott egy Földgömbre. Mentünk is a metróaluljárós pályán, aztán a 3. körre látom, hogy ledob minket. Na mondom, ne csinálja, ne csinálja! Nem csinálta. Helyette berakott engem a többiekhez is, és örömmel láttam, hogy sokan vagyunk. Maradtam a Blue Falcon, Slim kerék párosításnál, most piros Yoshival játszottam. Amúgy Spidey neve meglehetősen nosztalgikus, aki legalább 10 éve benne van a Nintendós csoportban, az emlékezhet egy ugyanilyen nicknevű egyénre, aki speciel az erősebbik nemet képviseli. Állandóan ráasszociálok. Subinak meg olyan neve van szegénynek, amit nem bírok ki, hogy ne élcelődjek rajta. Főleg amikor sikeresen megtámadom, azt mondom magamban, hogy na most Subidubidúzzon, olyankor nincs Frédi és Béni szindróma.

Amúgy most már többet vagyok jobb helyen, mégsem vagyok elégedett az eredménnyel, mert volt olyan, amikor 3-4 versenyen zsinórban utolsó voltam, és nagyon éreztem, hogy elhagytam magam. Ezeket igyekszem kimondani hangosan, hogy tudatosodjon bennem, és így változtassak a játékomon. Ez az élet egyéb területén is bejött nálam, ha valamit kimondok hangosan, akkor könnyebb elfogadni az adott negatív helyzetet és változtatni rajta. Most is javult a játékom, egyszer-egyszer negyedik is voltam. Amúgy leginkább azért csúszott meg a játékom, mert megoszlott a figyelmem. Ránéztem a mobilomon, ahogy Lernie közvetíti a játékunkat, közben szólt a zene is. Igazság szerint mindig elnyomom a Mario Kart 8 zenéjét, mert nem vagyok annyira oda érte, és ilyenkor gépen hallgatok zenét. Tegnap este például Hayashibara Megumi: CHOICE és Okui Masami: i-magination albumait hallgattam a játék során. De inkább a YouTube videó vonja el a figyelmemet, úgyhogy ezen túl csakis játék után nézek Lernie-videókat. Az utolsó játék alatt úgy emlékeztem, hogy 95 pontom van, és úgy emlékszem, hogy 10-en voltunk az utolsó játékra, és úgy számoltam, hogy 6. helyen kell végezzek, hogy meglegyen a 100 pont. A pénteki esetből tanulva igyekeztem nyugodtan játszani, és csak a játékra összpontosítani. Majdnem összejött, a 7. lettem a végére. Csak aztán láttam, hogy nem is lett volna elég a 6. hely, mert 94 pontom volt a játék előtt, így az 5. helyen kellett volna végezzek. Így végül 98 ponttal végeztem a játékot. Nagyon jó volt, köszönöm szépen a játékot.

El is döntöttem, hogy holnap kipróbálom a keddi keménykedés bajnokságot. 200cc motortérfogat, frantic tárgykiosztás... Ha csak egyszer is utolsóelőtti leszek, pezsgőt bontok. :D

Szólj hozzá!
2017. július 31. 00:06 - supermario4ever

Alakuló YouTube csatorna

Gondokodtam azon, hogy ha már adott a lehetőség a Google által, hogy saját YouTube csatornám legyen, azt hogyan használnám ki úgy, hogy a lehető legkevesebb szerzői jogot sértsek. Mert az előző GMailes címre létrehozott YouTube csatornára sok videót tettem ki, de azok javarésze japán zenék, és videoklipek voltak. És bizony kaptam szerzői jogi figyelmeztetéseket bőven, míg idáig fajult a dolog, hogy a Google törölte a csatornámat. Ha valami miatt dühös voltam, akkor amiatt, hogy sok régi videó, meg komment, mind elveszett. De amúgy a japánok rendkívül kényesek a szerzői jogokra. Állítólag semmilyen letöltőoldal nem érhető el Japánban, csakis és kizárólag, ami legális úton elérhető, azt tudják elérni, de minden letöltőoldal blokkolva van náluk. Igazából valahol érthető ez a mentalitás, de nem egyszer írtam már, hogy megvan a jó oldala is a letöltésnek, mert így ismerhettem a japán zenét, és amik nagyon megtetszettek, azokból vettem is eredetiben. Úgyhogy nem egészen ördögtől való a letöltés, de ha ilyen mentalitásúak a japánok, akkor nincs mit tenni, mint tiszteletben kell tartani.

De amikor létrehoztam az aktuális Google felhasználómat, sokáig nem voltam inspirált arra, hogy bármire is felhasználjam, mert igazából ez a sok szerzői jogi követelés rám is volt olyan hatással, hogy tényleg nem kéne ezzel visszaélni, de akkor mire használjam? Egyelőre annyiban hagytam a dolgot, bár egy japán zenét feltettem: Suara - Kanashimi no Yoake Mae dalát, eredetileg azért, hogy Leeának megmutassam, mert nagyon tetszik ez a szám. Másrészt meg Suara kiadója (F.I.X. Records) nagyon lazán bánik a szerzői jogokkal, az előző felhasználómon egy rakás Suara dal volt fent, és soha, semmilyen panasz nem jött rá. Nem is a "kisebb hírű" előadóknál volt a baj, hanem olyanoknál, mint Chihara Minori vagy ALI PROJECT, tehát akiket jobban ismernek Japánban, de még a JAM Project-es feltöltésemre is kaptam azt hiszem. Úgyhogy japán zenével, egyáltalán a japán szerzői jogokkal nagyon kell vigyázni, mert ha ők lecsapnak, az bizony villámcsapás lesz.

Azzal a gondolattal már többször is kacérkodtam, Gameplay videókat tehetnék fel, de csakis eredeti konzolról, eredeti játékkal tenném meg. Ez még így be is jönne, mert van nekünk egy Samsung DVD-HR755 márkájú DVD felvevő, ha erre rákötjük valamelyik retro Nintendo konzolt a Wii-ig, akkor működik. Csak arra kell vigyázni, hogy a játék 50Hz-es legyen, mert a DVD felvevő 60 Hz-en nem érzékeli a képet. Nem mutat semmit. Csináltam is régről néhány játékfelvételt, csak egy idő után abbamaradt, mert arra lettem figyelmes, hogy nagyobb a reakcióidő, ha DVD felvevőről játszok, így nem tudtam jól játszani. De tegnap délután úgy voltam vele, hogy kipróbálom megint a DVD felvevőt, hátha most működik. Igazából szerintem az sem mindegy, milyen TV-re kötjük. De a lényeg, hogy tegnap végigjátszottam Easy módban Super Nintendón a The Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot, és örömmel vettem tudomásul, hogy nem volt semmi gond. Pontosan akkor ugrott Mickey egér, amikor nyomtam a B-gombot. Úgyhogy ezzel a játékkal sikerült, de kipróbálom még mással is, hogy milyen lesz, aztán ha mindenhol rendben lesz, akkor tudok majd játszani, és akár fel is tölteni őket YouTube-ra. Sőt, mivel van SNES-re Super Game Boy-om, valamint GameCube-ra Game Boy Player-em, ezért néhány hordozható konzol játékával is tudok játszani. Konkrétan ezen konzolok játékaiból tudok felvételt csinálni:

  • Nintendo Entertainment System
  • Super Nintendo Entertainemnt Sytem
  • Nintendo 64
  • Nintendo GameCube
  • Wii
  • Game Boy
  • Game Boy Color
  • Game Boy Advance

Úgy tudom, hogy a Wii U már csak 60 Hz-en érzékel, meg az ugyan igaz, hogy lehet ahhoz is kapni külön SCART-kábelt, de azt már csak 1080p-ben lenne érdemes felvenni. Arra valószínűleg egy Avermedia lesz a megoldás. De ha már veszek, akkor olyat lenne érdemes, ami nemcsak 1080p-ben, de 60 fps-ben veszi fel az adásokat. Egy ilyen készülék, ami ilyet tud, nagyon drága, néztem eBay-en.

Úgyhogy egyelőre marad a DVD felvevős megoldás. Ez amúgy egész jól működik, és könnyítve érzem a dolgomat, mert van HDD-je is a készüléknek, méghozzá 250 GByte-os, úgyhogy az azért tekintélyes mennyiség, még annak fényében is, hogy tömörítetlenül veszi fel a játékot, vagy a TV-műsort, amit beállítunk. De pont a tömörítetlen mivolta miatt inkább a HDD-re veszem fel, amit játszok, mert így az írható DVD-ken, amit ráírnak, hogy 120 perc, az akkor tényleg 120 perc lesz, és ha túl hosszan játszok, akkor megállna a felvétel. Bár ebből a szempontból a HDD-s felvétel sem tökéletes, mert a fájlrendszere FAT32-es, így ha meghaladom a maximális fájlméretet, akkor újat kezd. De ez két okból nem gond. Egyrészt maga a felvétel folytatólagos, másrészt meg itt a gépen tudom egyesíteni a két fájlt. És ez prímán működik. Egyszer felvettem egy 50 körös Mario Party meccset (A Nintendo 64-es első részt), és az egész majdnem 3 óra volt, és két részletben került a felvevőre. Kiírtam DVD-re mind a kettőt, és egy video konverter programmal egyesítettem, és egyáltalán nem látszott meg, hogy két részletben volt felvéve. De visszatérve, ha végzek a felvétellel, akkor beteszem a DVD lemezt, és rámásolom a játékot. Vettem erre még régen egy újraírható DVD-t, és prímán működik. Rengetegszer használtam már, mert egy időben bedigitalizáltam azokat a Família Kft. részeket, amiket a köztévé az ismétlések során soha nem adott le, és mindig kiírtam ami ráfért, rá a gépre, töröltem, megint kiírtam, az újabb is rá a gépre, töröltem, és újabb menet, egészen addig, míg be nem fejeztem. Szóval az újraírható DVD rengetegszer hasznosítható újra. Ha beteszem a lemezt, mindig megformázom először, mert ezt a DVD felvevővel is meg lehet csinálni. Ha kész van, átmegyek HDD módba, a felvett műsorok közül kiválasztom, amelyik kell, rámásolom a DVD-re. Ez egy kicsit lassabb folyamat, de ráérünk. Ha kész, akkor le kell zárni a lemezt (finalise), mert ezután lesz csak kész a DVD-kép. Ekkor lehet kivenni a lemezt a lejátszóból, betenni a gépbe, és tömöríteni. Na itt voltam meglőve tegnap, mert bizonyos "vro" kiterjesztésben került a lemezre a tömörítetlen videófájl, hát én ezzel soha nem találkoztam. Azt láttam, hogy a VLC Media Player lejátsza, és pont említette Lernie az egyik mostani videójában, hogy a VLC Media Player konvertálásra is használható. Ezt eddig nem tudtam. De kiderült, hogy a fájl menüpont alatt, a "több fájl megnyitása" résznél, ha megnyitjuk az adott fájlt, és ha nem a megnyitásra megyünk, hanem a mellette levő nyílra kattintunk rá, akkor van olyan, hogy "átalakítás". Na itt lehet konvertálni. Kiterjesztés tekintetében van lehetőség bőven, de sok beállítás nincs. De egy mp4-es formátumban elindítottam a konvertálást. Egész gyorsan végzett, és elégedetten konstatáltam, hogy jó méretben tömörítette össze, csak egy baj volt. De az eredmény audiovizuális része már távolról sem volt ennyire fényes. Megnyitottam a fájlt, és teljesen máshol volt a hang, mint normál esetben lennie kellett volna. O_O Átnéztem még egyszer a beállítási lehetőségeket, de tényleg nincs sok. Második körre azt csináltam, hogy AVI formátum, és a hangot is amennyire lehet, igyekeztem állítani. De ugyanaz lett az eredmény, teljesen szét volt csúszva a hang. Így kénytelen voltam azt a konzekvenciát levonni, hogy a VLC Media Player tökéletesen alkalmatlan konvertálásra.

Így kerestem egy másik konvertáló programot. Először a Digiarty WinX HD Video Converter programjával tettem egy próbát, de ez nem ismeri fel a vro kiterjesztést. Aztán néztem, hogy van a XIlisoft-nak Video Converter Ultimate programja, ez a leírás szerint 160 kiterjesztést ismer fel. Ez már ígéretesnek hangzik tettem is egy próbát vele. Ez már felismerte a nyers video fájlomat, át is konvertáltam normál minőségű mp4 videóvá. Amikor kész volt, nagyot néztem. Tegye fel a kezét, akinél a normál méret 65 perces videónál 18,2 GByte méretű... Valami óriási méretű kbps video fájl jött ki, ötjegyű szám, csak lestem ki a fejemből, hogy ezt mégis hogy csinálta? Szerintem ez Hollywoodi stúdiók felbontása, ahol a hangot is sokezer kbps-ben tárolják. Na jó, itt azért vannak állítási lehetőségek, és lehet barátibbá is tenni a minőséget. Mindenesetre megőrzöm a Digiarty programját is, hátha annak is hasznát veszem. De ezt már fel tudtam úgy tölteni, hogy rendben legyen.

De amíg ezzel dolgozott a gép, eszembe jutott, hogy a The Adventures of Super Mario Bros. 3 rajzfilmje nincs fent régi magyar szinkronnal, és mivel ez már régóta megvan nekem átkonvertálva, ezért úgy döntöttem, hogy felteszem, itt is van.

Be is linkeltem a Magyar Nintendo közösség Facebook csoportra, és nagy tetszést váltott ki. Megmondom őszintén, meg is lepődtem azon, hogy ennyien fognak örülni neki. Régi magyar hanggal sokakban nosztalgiát keltett, ráadásul sokan csak az új, DVD kiadásos szinkronnal ismerték. Örülök, hogy sokaknak örömet szereztem vele.

És akkor itt van a Mickey egér játék Super Nintendóra.

Egész jó lett, csak abból a szempontból lett érdekes, hogy meg lett szüntetve a videóban a váltottsorosság. Ugyanis a DVD felvevő olyan szinten váltottsorosan vesz fel, hogy azt tanítani kéne... És akkor a konvertáló programokban persze van lehetőség a váltottsorosság megszüntetésére (deinterlacing), de azt vettem észre, ahogy néztem a videót, hogy amikor megsebződik Mickey, vagy valamelyik ellenség, és villog, akkor a videóban láthatatlan lesz. Ebből arra következtetek, hogy pont azokat a sorokat veszi be, ahol nem látszik a villogás. Mert ilyenkor az egyik pixelsorban látszik a karakter, a másikban nem, és szerintem ez váltakozik nagyon gyorsan. És pont a láthatatlan sorokat kapta el. Mondjuk ez némileg vicces, emlékeztet azokra a Tom és Jerry részekre, amikor Jerry láthatatlan volt, és úgy csinált mindenféle csúnyaságot Tommal szemben.

Mindenesetre ez az első próbálkozásom, ez a legjobb, amit kitaláltam, mivel nem lennék YouTuber, ezért szimplán a GamePlay videókat találtam ki, ahogy tudom hasznosítani a YouTube csatornámat. Gondolom, hogy nem lesz nagy látogatottsága, de a néhány ember biztosan nagyon fog örülni.

Szólj hozzá!
2017. július 29. 14:16 - supermario4ever

PlayStation controller

Mindig célirányosan nézek szét Békéscsabán a bolhapiacon, a lehető legolcsóbban keresek PlayStation konzolt, játékokat. Eléggé ritkán találok. Nem hiába, Békés megyében nemcsak a Nintendo van szinte a fehér holló szintjén, de a rivális konzolok is eléggé ritkák. Hiába a PSX Shop, és a Media Markt szerény városunkban, van is PlayStation kínálat, de ahogy figyelem már azokat is, nem nagyon fogynak a PS játékok.

De most sikerült találni PlayStation controllert. De ezt sem egy konzolokban jártas ember adta el, hanem egy idősebb férfi, aki mondta, hogy a padláson találta és elhozta. Az azért látszott rajta, hogy nem foglalkozott az esztétikai állapotával, fellelt állapotban hozta el, amiket talált. Kipróbálgattam a gombokat, és mivel úgy ítéltem meg, hogy meg lehet tisztítani őket, vettem két controllert. Az egyik egy analóg kar nélküli PSX controller, a másik meg egy PS2 controller analóg karral, 500 forintért adta darabját. Alaposan megtisztítottam, most így néz ki:

img_20170729_133609.jpgEzzel ünnepélyesen közhírré teszem, hogy ezek életemben az első PlayStation controllereim. Végülis nagyon jó állapotú mind a kettő, mindegyik gomb nyomásra rendben tűntek, úgyhogy már csak a megfelelő konzol kell, és akkor lehet használni őket. Az analóg karok sem lengenek ki egyáltalán, semmi bajuk nincs. Így konstatálva azt tudom mondani, hogy nagyon jól tette a Sony, hogy továbbfejlesztette a Nintendo által feltalált analóg kart, mert ez a controller lehet kb. 15 éves, és teljesen újszerű állapotban van az analóg karja. Nintendo 64-nél meg úgy kell vadászni a jó állapotú analóg karos controllereket.

Szólj hozzá!
2017. július 29. 11:47 - supermario4ever

Sajátságos Mario Kart 8 verseny

Kicsit kaotikus és rapszodikus volt a mai Mario Kart verseny, de ez is megvolt. Mindenek előtt még délután mentem egy versenyt a Mario Kart Wii-vel. Már egy ideje szerettem volna, de ez mindig kimaradt, de ma időt szakítottam rá. Hát, látszik, hogy rég játszottam a játékkal, ugyanis eléggé rossz eredmény született a részemről.

img_20170728_174614.jpgNem is tudom, mikor voltam utoljára negyedik, de a Mushroom Gorge pályán az állandó leesés az ugratós gombáknál, emiatt 11. helyen lenni, meg a Toad Factory-ban a lökdödődés miatti vízbeesések miatti 9. hely alaposan betett a jó eredménynek.

Ennek ellenére örömmel mentem a Mario Kart 8 online versenybe, de most pár perccel később csatlakoztam, mert be akartam fejezni az előző blogpostot. Volt most is minden, amitől emlékezetes volt ez a meccs, az eredmény ilyen lett.

mario_kart_8_eredmeny_5.jpgNem sikerült rendesen a felcsatlakozás, mert amikor a bajnokságra rámentem, akkor egy lány mellé tett. Hopp, elnézést, rossz házba csengettem. Ki is léptem gyorsan, megpróbáltam barátokhoz, játékosokhoz csatlakozni, de egyikhez sem engedett. Végül megadtam magam, és visszamentem Mazsihoz, aki szegény, azóta is egyedül várt a sorsára. ^^' Úgy döntöttem, hogy játszok vele. Hát ennyire sima győzelmet nagyon rég arattam. 20 menetet mentem vele, 20-0 arányban nyertem vele szemben. Különben nem volt annyira rossz, csak rossz kocsival ment. Láttam, hogy Standard Quad volt alatta, normál kerékkel. Konkrétan volt olyan, hogy beragadtam induláskor, 5 másodperc múlva már előtte voltam. Nagyon rossz kocsival ment, amúgy nem tűnt annyira rossznak, szorosabb lett volna, ha jobb kocsi lett volna alatta. Aztán később becsatlakozott egy Kevin nevű játékos, akivel már sokkal izgalmasabb meneteket mentem. Vele már komolyan kellett számolni, csak megunta a hármas menetet egy idő után, úgyhogy lelépett. Sőt, egy idő után Mazsi is elhagyta a terepet, úgyhogy egyedül maradtam.

Akkor megpróbálkoztam a lehetetlennel, és visszamenni a nagy csoportba. Ez most speciel sikerült, csak most azért nem tudtam azonnal játszani, mert tele voltak... Miért engedett fel, ha tele voltak? -_- Csak aztán felszabadult egy hely... Ilyenkor van az, hogy ledob valakit a gép, hogy én fel tudjak menni? Nagyon kedves tőle. Mindegy, 60 ponttal csatlakoztam a többiekhez az utolsó félórára, itt is voltak érdekes menetek. 12-ből a 4. helyen végezni az első játékban, igencsak lélekemelő. ^^ Nem is néztem, hányadik vagyok, csak megyek, aztán ránézek a rangomra, és döbbenten láttam, hogy negyedik vagyok. Nem bánom! O_O Nem kell sietni megelőzni engem. O_O Mivel voltak nagyon kemény játékosok mögöttem, szerintem ilyenkor az történik, hogy halálra szívatják egymást, én meg nevető harmadikként a dobogós helyért harcolok. Voltam is pár másodpercig 3., de beelőztek végül. Nem zavar, ezt a 4. helyet is nagyon megbecsültem, és örültem neki.

Sokat voltam a középmezőnyben, úgyhogy úgy néz ki, hogy megtaláltam a megfelelő kocsit:

  • Blue Falcon kocsi
  • Slim kerék
  • Triforce ejtőernyő (bár ez nem olyan nagy szerepet a kocsi irányíthatóságában)

És rózsazsín Yoshival menőztem. Most, hogy visszanézem az 1996-os, 1997-es és 1998-as Játék határok nélkül adásokat, most már azokkal az országokkal asszociálom a Yoshikat, amelyik színűvel játszok. A rózsaszín Yoshi a szlovén Yoshi. Az egyébként nem is tűnt fel, hogy az utolsó meccs előtt 98 pontom volt, csak felsejlett a tudatalattim mélyéről, hogy elég lenne utolsóelőtti helyezettnek lenni, és nemcsak hogy új egyéni rekordom lenne, hanem meglenne a 100 pont is? Kár volt beleélnem magam... Elrontottam a játékot, leestem a pályáról, nagyon beelőztek a többiek, úgyhogy olyan utolsó lettem a végére, hogy arról koldultam. T_T Nevetett az egyik szemem az új rekord miatt a 99 pontért, de sírt a másik, mert hol az az egyetlen pont?

Mindenesetre nagyon jó meccs volt, és bár tényleg nem volt az igazi a páros meccs is, de abban is maradtam volna végig, mert megnéztem volna, hogy mennyit tudunk menni, ezáltal hány meccset tudok megnyerni. De így is jó volt. Vasárnap folytatás.

Szólj hozzá!
2017. július 28. 20:04 - supermario4ever

Próbaképek az okostelefonnal

Az utóbbi időkben napi szinten átjártam Gyulára, mert itt dolgoztam. De most, hogy felvételt nyertem egyetemre, közös megegyezéssel kiléptem. És úgy voltam vele, hogy mivel Gyula nagyon népszerű üdülőváros, ezért itt teszem próbára a telefon kameráját, csinálok néhány látványosságról képet, hogy lássam, mit tud. Azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy nincsenek feltétlen megelégedve a Xiaomi Redmi Note 4X kamerájával (ahhoz képest, hogy milyen képességű a telefon), szerintem egész jó képeket csinál. Felteszek néhány képet.

Az első egy kis szökőkút-szerűség, ahova gyakran kiültem ebédszünetben.

img_20170712_122458.jpgItt olvasgattam könyvet, magazint, éppen amihez kedvem volt. Kifejezetten kellemes hangulata volt, a víz csobogása nyugtató hatással volt rám.

De van jónéhány "vizes" kép, mert ugye Gyula, mint fürdőváros, ennek jellegét nagyon kidomborították a felújítás során, ami az elmúlt években volt. A második kép is ilyen, ez a Városház utcánál levő kis szökőkútról készült, mögötte a Katolikus templommal.

img_20170713_161056.jpgMost nézem, hogy nem látszik rajta a szökőkút, úgyhogy ez csak a templom.

A harmadik pedig a híres-neves világóra, ami valóban működik.

img_20170713_161252.jpgEgyébként sokáig nem tűnt fel nekem, hogy jár az óra, azt hittem, hogy ez csak extra látványosság, mely mutatja, hogy a világ nagyvárosaiban épp mennyi az idő, mikor Gyulán mondjuk 12 óra van. De amikor láttam ezt a nagy pöcköt, rudat, nevezzük bárminek, akkor kezdett gyanús lenni a dolog. És amikor megfigyeltem, hogy amikor reggel elmegyek mellette, tényleg 7 óra múlt, ahogy délután is elmentem mellette, tényleg ennyi az idő, amennyit mutat a képen, akkor jöttem rá, hogy ez tényleg jár.

És íme a Kossuth tér, amit felújítottak néhány éve, és meg kell hagyni, nagyon szép lett.

img_20170713_161654.jpgimg_20170727_162106.jpgAmikor ide jártam gimnáziumba, még a régi állapotában volt, nagyjából akkor kezdték a munkálatokat, amikor végzős voltam.

Illetve még egy kép a hídnál, mely a Városház utcáról átvisz a Kossuth térre.

img_20170727_161837.jpgimg_20170727_161850.jpgAzt hiszem, ez az élővíz csatorna, ez is kedvelt hely.

Végezetül egy kép a vasútállomásról.

img_20170717_163252.jpgEngem komolyan megdöbbentett, hogy a vasútállomás ugyanolyan állapotban van, mint 15-20 éve, főleg annak fényében, hogy a Budapest-Lőkösháza vasútvonal állomásait és megállóhelyeit milyen szépen felújították, és amikor megláttam, hogy a gyulai maradt a régi, komolyan meglepett. Ezek szerint csak a budapestet érintő vonatok vasútállomásait újították fel, mert hogy azt sokkal többen használják, de amelyiket csak elvétve, azt hagyták úgy, ahogy van. Egyébként se nagyon forgalmas a vasútállomás, jobbára csak átmenő forgalmat biztosít Békéscsaba és Vésztő között.

A százéves cukrászda épületét akartam még lekapni, de azt utólag elfelejtettem, pedig elmentem néhányszor mellette. Nem ettem ott soha, de nyilván méltán népszerű. Úgyhogy gyertek nagyon sokan Gyulára. Nagyon szép város, én személy szerint úgy vagyok vele, hogy nagyon jó itt eltölteni néhány napot, de nem laknék itt. Már nagyon távol van mindentől. Egyébként érdekesség, hogy amikor átbuszoztam (illetve néhányszor vonattal jártam), kipróbáltam, hogy Békéscsabáról kijövet meddig tudom fogni a Csaba Rádiót a hordozható rádiómon, és nem jutott el Gyuláig, de itt már valami román adót lehetett fogni a helyén. Gyula ugye határváros, Gyulavári az a városrész, ahonnan ha sétálsz néhányat, Romániában találod magad.

2 komment
2017. július 27. 21:15 - supermario4ever

Menekülés (Commodore Plus/4)

Megjelenés: 1986
Fejlesztő: Octasoft (Szöllősy György)
Kiadó: Novotrade
Műfaj: Logikai
Játékmód: 1 játékos

Formátum
commodore_plus4_logo.jpg

Az utóbbi időkben, hogy találtam retro számítógépes csoportot Facebookon, és láttam néhány régi Commodore számítógépet, igencsak kihozta belőlem a nosztalgia hangulatot. Hiszen valójában a Commodore Plus/4-gyel kezdtem a videojátékos "karrieremet". Érdekes volt most olvasni, hogy ezt a gépet tervezték a Commodore 64 utódjának, de ez nem sikerült, lévén, hogy az Egyesült Államokban teljes bukás volt a gép, Nyugat-Európában is csak mérsékelt siker volt. Mifelénk volt nagyon népszerű, kiváltképp Magyarországon. Ehhez nagyban hozzájárult a '80-as évek közepén az Iskolaszámítógép program, melynek keretében általános- és középiskolák juthattak hozzá különböző számítógépekhez, többek között Commodore Plus/4-es gépekhez. A nagy népszerűség lehetett az egyik inspiráció a programozók számára, hogy fejlesszenek erre a jó kis számítógépre játékokat. A magyar játékok döntő többsége nagyon ígéretesre sikeredett. Ilyen az 1986-ban megjelent Menekülés is. 

menekules_i.pngNintendós szemmel nézve a játék ilyen Pac-Man és Dr. Mario sajátságos "háziasítása" lehetne, de mint tudjuk a Dr. Mario később indult hódító útjára. A Menekülés egy logikai játék, egy egeret irányítunk egy nagy labirintusban, a cél pedig az, hogy a macskákat kikerülve megtaláljuk és megegyük a sajtot, majd visszamenjünk az egérlyukba. És a labirintus tényleg nagy. Nem is fér ki az egész képernyőre, ezért, hogy könnyebb legyen a dolgunk, jobb oldalt látható az egész nagy labirintus "tömörítve", ahol nemcsak azt láthatjuk, hogy épp hol vagyunk, hanem hogy a sajt és az egérlyuk hol van. Egyedül a macskákat nem mutatja, ami talán nem is gond. Egyrészt mert amikor nehéz szinten játszunk, és sok macska "őrködik", akkor átláthatatlan lenne a térkép, másrészt meg ennyi lutri kell, hogy mennénk a sajt után, de pont arra jár egy macska kifejezetten mókásabbá teszi a játékot. A nehézségi szint fokozatosan állítható aszerint, hogy hány macska legyen a játékban. Ez 1 és 16 között állítható. Ennek függvényében lesznek a sajtok mennyisége is a labirintusban. Ha csak 1 macska van, akkor négy sajtot kell megtalálni, és visszamenni az egérlyukba, amikor két macska van, akkor 8 sajttal kell jóllakni, és így növekszik 16-ig. Kétféle sajt van a játékban, az egyiket csupán megesszük, és tovább megyünk, de van egy "csillogó" sajt, aminek hatására egerünk rövid ideig gyorsabban mozog, a macskák megállnak, de akár még át is mehetünk rajtuk. Külön vicces, hogy ha átmegyünk rajtuk, akkor eltűnnek arra az időre, amíg tart a sajt hatása, mintha legyőztük volna őket. Hát nem olyan, mint a Super Mario Bros. Játékban a csillag? Nem egészen, mert amint véget ér a csillag hatása, azonnal visszatér az a macska, mellyel orvul elbántunk, és folytatja őrködő, vadászó tevékenységét. Ha megettük az összes sajtot, vissza kell jutni az egérlyukba, és akkor van vége az adott szintnek. Akkor a gép felajánl egy új játékot, ekkor lépünk a következőre, ahol már eggyel több macska őrködik, és néggyel több sajtot kell megenni. 

menekules_iii.pngA játék nagyon precíz abból a szempontból, hogy nem is kell egy "légtérben" lenni a macskával, elég, ha a közelében vagyunk, és azonnal megérzi az egér jelenlétét, és utánunk ered. Ekkor még van lehetőség kicselezni a macskát. A labirintusban egyébként pontok vannak, ezek mind-mind egy pontot adnak, ha átmegyünk rajtunk. A csillogó sajt 100 pontot ér, a "normál" sajtért körülbelül 140, de ez pontosan nem látható, mert a pontszám nagy sebességgel megy fel, ahogy eszi a sajtot. Ha megtalál a macska, utána nagyon nehéz kicselezni, és mivel gépi precizitással megy, ezért nem áll meg egy pillanatra sem. Így ha elér minket, a macska lesz az, aki elkezd étkezni, méghozzá minket, így egy életet elvesztünk. Ebben a játékban lehet érzékelni azt, hogy megterheli a gépet, ha sok tárgy mozog egyszerre, ha nem is a képernyőn, de a játéktérben, ugyanis, amikor 1 macskát állítunk be, akkor egerünk nagyon gyorsan mozog, viszont a játék előrehaladtával ez fokozatosan lassul. A maximális, 16 macska esetében a laggolás nem eléggé kifejező arra, hogy mennyire belassul az egész játék. Én ezt kisgyerekként úgy definiáltam magamban, hogy a játék elején egy újszülött kisegeret irányítunk, aki csak úgy száguld, de a végére már egy öreg egér a hősünk, akinek már minden mozdulata nehezére esik, nem utolsósorban teleette magát. 

menekules_iv.pngA játék alapvetően szépnek mondható. Mivel csak egy nagy pálya az egész, ezért volt lehetőség a karakterek kidolgozására, ez meg is történt. Az egér, a macska feje felismerhető, sőt, talán kicsit morbid, de a macska szája mozog, amikor megeszi az egeret. Úgyhogy a grafika ebből a szempontból részletgazdag. A játék egyetlen komoly hátránya az irányítás. Alapvetően nem kell az egeret sokáig irányítani, elég csak a megfelelő irányba elmozdítani a joystickot, és megy végig az egér, amíg falnak nem ütközik. Ez macerás, mert útközben is lehetnek elágazások, amire rá lehetne menni, és ezeket nem érzékeli precízen a játék. Szinte mindig mellé megyek, és ha megcsinálnám azt, hogy az ellenkező irányba vinném, majd villámgyorsan vinném el, akkor rendszerint átmegy a másik oldalra, és kell néhányszor próbálkozni, mire beletalálok a lyukba. A játékkal sokáig el lehet játszani, ha megérezzük a hangulatát, zenék tekintetében viszont eléggé szerényen bántak. Háttérzene nincs, csak amikor megesszük a mágikus sajtot, de ezen kívül csak hangeffektek vannak, illetve amikor a macska megeszi az egeret, annak adtak egy nagyon erős hangot. Egy ilyen logikai játékkal sokáig lehet játszani, ha elkap a hangulata, és inspirálva érezzük magunkat arra, hogy a lehető legjobbak legyünk benne. Az alapötlet nagyon jó, a koncepció is megfelelő. Ha az irányításon csiszoltak volna, akkor nagyon jó játék lehetett volna, de így is érdemes megpróbálni, jó eséllyel meg fog tetszeni.

menekules_borito.jpgGrafika: 8/10
Játszhatóság: 6/10
Szavatosság: 9/10
Kihívás: 8/10
Zene és hangok: 3/10
Hangulat: 7/10

+ Nagy játéktér
+ Fokozatosan nehezedik
+ Kellőképpen nehéz
- Szegényes hanghatások
- Sok macska esetén nagyon belassul az egész

80%

Címkék: teszt Menekülés
Szólj hozzá!
2017. július 25. 23:13 - supermario4ever

Moon Buggy (Commodore Plus/4)

Megjelenés: 1985
Fejlesztő: Anirog Software
Kiadó: Anirog Software
Műfaj: Lövöldözős
Játékos: 1 játékos

Platform
commodore_plus4_logo.jpg

Most rendhagyó módon egy olyan játék tesztje következik, mely nem Nintendo konzolra jelent meg. Egy olyan játékot szeretnék bemutatni, ami a nagy Nintendo-őrület előtt belevitt engem egyáltalán a videojátékozásba, amikor még nagyon kicsi voltam. Ez a Moon Buggy volt, mely Commodore 16-ra jelent meg, de Commodore Plus/4-en is játszható volt, nekünk ilyenünk volt.

moon_buggy_ii.pngEz egy akció-lövöldözős játék, melyben egy holdjárót irányítunk. Konkrét célja nincs a játéknak, csak hogy végigmenjünk egy akadálypályán. Ez a pálya öt részre van felosztva, ezek fokozatosan nehezednek. Az akadályokkal két dolgot tudunk csinálni. Átugrani őket (szakadékok), vagy lelőni (különböző sziklák, idegenek vagy tankok). Kétféle módon tudjuk irányítani a járművünket: Joystickkal vagy a billentyűzettel. Ha jobbra irányítjuk a Joystickot, akkor gyorsítunk, de van olyan, amikor lassítani kell, azt a balra irányítással tudjuk elérni. Ha felfele visszük, akkor tudunk ugrani. Valamint a ravasz gomb megnyomásával tudunk lőni. Érdekesség, hogy ha gyorsan megyünk, akkor lassabban, kevesebbet lövünk, míg ha lassan, akkor gyorsabban, többet. És nemcsak előre lő, hanem felfele is szállnak lövedékek, ezzel azokat az idegen lényeket tudjuk a magasban kilőni, akik lövedékeikkel akadályozzák utunkat. A játék életeket számol, alapból 5 élettel indulunk. Ha kilőnek minket, akadálynak ütközünk, vagy szakadékba esünk, akkor gépünk felrobban, elvesztünk egy életet. Fent az idegenek nemcsak lövedékeket lőnek ránk, hanem üstökösök is szállnak le a magasból. Ezek földet érve krátert fúrnak a földbe, melyet szintén át kell ugrani.

moon_buggy_iii.pngA pálya öt részből áll, fokozatosan nehezedik a játék. Az első részben még csak sziklákat kell lelődni, lövedékeket kikerülni, szakadékokat átugrani, de fokozatosan jönnek az újabb ellenségek, pályaelemek, melyek nehezítik a dolgunkat. A pályák „nehézségi szintjét” színekkel is jelzi a gép, a talaj színe váltakozik. Az első része piros, másodiknál kék, a harmadik rész zöld, a negyedik lila, és aztán visszavált pirosra. A vége már nagyon nehéz, a játékot összességében nehéznek titulálják, de nem lehet annyira vészes, ha 5-6 évesen néhányszor végig tudtam vinni. És miután végigvittük, az egész játék kezdődik elölről, csak akkor a talaj nem piros lesz, hanem kék. Ami külön érdekessé tette számomra a játékot, hogy nemcsak a talaj színéből tudhatjuk, hogy épp hol tartunk, hanem be vannak jelölve az ABC betűivel is. Ez nekem rettenetesen tetszett, hozzájárult ahhoz, hogy megtanuljam a betűket, mielőtt iskolába mentem. Az angol ABC 25 betűjét láthatjuk, a Z betűnek már nem maradt hely. Az Y-nal van vége a játéknak.

moon_buggy_v.pngÉrdemes kipróbálni, ha másképp nem, emulátoron a játékot, mert mai szemmel is azt mondom, hogy nagyon jóra sikeredett, és kellő kihívást nyújt. A grafika akkori szemmel nézve kifejezetten jóra sikeredett. A különböző háttérelemek színesítik a pályát (itt jegyzem meg, hogy a háttérben mindig a következő pálya látható), és csodálkozom azon, hogy a Commodore Plus/4 nagyon jól kezeli, ha sok ellenség mozog egyszerre (ez a NES-nek gondot okozott), komolyabban ritkán akad, vagy lassul a játék. Egyedül az mosolyogtat meg, hogy visszagondolok arra, hogy gyerekként a holdjárót kakasnak néztem, és azt gondoltam, hogy egy kakast irányítok. Az irányítás nagyon jóra is precízre sikeredett. A gyors reflexeket is be lehet vetni, nem okoz gondot a játéknak. Van olyan, hogy nagy szakadékot (krátert) csak úgy lehet átugrani, ha gyorsítunk, de földet érés után hirtelen lassítani kell, mert szorosan utána van a szikla, amit szét kell lőni. A játék mai szemmel gyorsan végigjátszható, de azzal, hogy mindig újra és újra kezdjük, gyakorlatilag végtelen a játék, addig mehetünk, amíg bírjuk élettel. Zene nincs, viszont a hangok rendkívül hangulatosak, és az egész játékban lehet érezni, hogy mitől volt jó a ’80-as években, a Nintendo nagy robbanása előtt videojátékosnak lenni. Volt inspiráció bőven játékfejlesztésre, programozásra.

cassette_cover.jpgGrafika: 8/10
Játszhatóság: 10/10
Szavatosság: 6/10
Kihívás: 8/10
Zene és hangok: 8/10
Hangulat: 10/10

+ Részletgazdag, kidolgozott grafika
+ Nagyon jó irányítás
+ Hangulatos hanghatások
+ Kellőképpen nehéz
- Talán túl rövid

87%

Címkék: teszt Moon Buggy
Szólj hozzá!
2017. július 24. 09:18 - supermario4ever

Múlt heti Mario Kart verseny összegzés

Múlt héten általam elmaradt az online Mario Kart verseny a MondoCon miatt, de a héten itt voltam. A péntekiről nem írtam azonnal, mert nagyon csonka lett, nem is volt hangulatom az egészhez, ennek megfelelően az eredmény is meglehetősen szerény lett. De azért álljon itt.

wvw69kfk-080qcl94f.jpgKörülbelül fél órát maradtam, mert azt hittem, hogy megint kettéválasztotta a szerver a csoportot, és hogy van egy nagyobb. De amikor láttam az ismerőslistán, hogy senki más nem játszik, akkor láttam, hogy nincs semmi hiba a szerkezetben. De aztán már nem volt kedvem visszamenni. Már csak azért sem, mert a játékosok körében divatos lett az úgynevezett "fánkozás". Ennek az a lényege, hogy a cél előtt az egyik játékos a cél előtt körözve fánkot "rajzol" a talajra. Ezt akkor alkalmazzák, amikor a következő játékost várják mögötte, de van annyi ideje, hogy kiélje alkotó kreativitását az aszfalton. Ez részint... ha nem is szívatás, de élcelődés (nem jut eszembe megfelelő kifejezés), mert azt sejteti a mögötte levő játékos, hogy az előtte levő megfeledkezett magáról, és csodák csodájára jobb helyezést érhet el. De nem úgy van az, ha a kreatív személyünk gyors besettenkedik a célba. Ezt Mii Tibi csinálta meg velem, és igazság szerint mérges voltam miatta. Rá is ordítottam a TV-re, hogy "ne játszd már meg magad, menj már be a célba!" Ez nekem gúnyolódásnak számít, mert ez olyan, mintha a gyenge játékomat akarná kigúnyolni, hogy azt mutatja, hogy olyan gyenge vagy, hogy még fánkozásra is van időm. Sőt, ha még lenne annyi időm, meg is sütném őket. Soha nem szerettem az ilyen jellegű játékot, én mindig úgy vagyok vele, hogy ha valaki jobb, akkor fusson be a célba, és zárjuk rövidre a dolgot. Fordított esetben is ezt csinálom. Ha egy rosszabb játékossal játszok, még ha fél pálya előnyöm is van, befutok a célba. Amúgy a Mario Kart Wii online játékában ez a mögötte levő játékos bevárása bevett trollkodás, csak ott nem álltak neki körözni, hanem megálltak és vártak. Ott sem szerettem ezt. Úgyhogy ezen eset miatt sem erősítette meg a játékhoz a kedvemet.

De ez csak egy rövid idejű dühöngés volt, a vasárnapi verseny ugyanis valami hihetetlen jóra sikeredett! Új egyéni rekord is született.

wvw69kfk-nmz2-69vb.jpgÚgy kapartam, hogy meglegyen a 100 pont a végére, milyen szép is lett volna így zárni a tegnap estét, de a vége eléggé gyengére sikeredett. Így az egyéni rekord végül csak 1 ponttal lett több. De a 97 pont is jó dolog.

Azt örömmel vettem, hogy Mazsibazsit sikerült rávenni, hogy versenyezzen, így nem én vagyok az egyedüli, aki karaokézik és játszik is. Ő is kezdő, neki 72 pont gyűlt össze. Néhány játékot kommentáltunk egymásnak, akkor nevettem nagyot, amikor megijedt a banánhéjamtól, és inkább levetette magát a mélybe. Ezek után csodálkozom, hogy be mertem ülni a kocsijába. O_O A való életben... Képzelem, ha meglát valami apró dolgot, amitől megijed, és inkább az árokba veti magát. Nem lenne vicces. Amúgy jó verseny volt, most is megjelentem többször középmezőnyben, a legjobb helyezésem egy 3. hely volt, a cél előtt azt hiszem valami történt az előttem levő 3. helyezettel (amikor 4. voltam), és be tudtam előzni. Volt is öröm rendesen. Csak egyszer voltam harmadik, de a lehetőség többször megvillant. De milyen az, amikor a cél előtt 1 méterrel valami villámként berobban a célba? Pedig annyira szerettem volna egy második bronzérmet is. Jó játék volt, és bár nem éreztem magam fáradtnak a végére, mégis legyengült a játékom, és akkor már csak azért harcoltam, hogy becsülettel beérjek, mint utolsó helyezett.

Most sárga Yoshival voltam Blue Falcon kocsival és Slick gumival. Van egy olyan érzésem, hogy a Slick gumi a hibás abban, hogy néha amikor gombát használok, olyan nagy ívben veszi be a kanyart, mintha egyáltalán nem is kanyarodnék. Így néhányszor falhoz csapódtam. Pénteken másik kereket fogok csatlakoztatni a kocsihoz.

Szólj hozzá!